Egy olyan világban élni, ahol minden jó. Mindenki eléri a célját. Ahol mindenki megkapja amit és akit szeretne. Küzdeni kell érte, de a siker garantált. Senki nem veszít. Nincsenek bántások, sérelmek. Nincs harc, háború, sírás és nincs halál és betegség sem. Mindenki éli a saját, BOLDOG életét, egyedül vagy családosan. De ez nem azt jelenti, hogy mindenki 2 diplomával és 5 nyelvvizsgával rendelkező rajzművész, énekes vagy zongoratanár felsőfokon. Nem. Mindenki az, ami vagy aki szeretne lenni. Orvos, titkár, művész, színész, könyvelő, tanár vagy akár portás. Mindenkinek megvan a saját feladata. Ez egy hibátlan, mondhatni tökéletes világ. De ez a világ csak az álmainkban létezik. A valóságban a diákok le vannak terhelve, akárcsak a felnőttek is. Mindent kényszerből teszünk. Nincs időnk boldognak lenni. Aki mégis szakít időt a boldogságra, az(épp szabadságon van, vagy szüneten, ha pedig nem, akkor) másban nem jeleskedik. Munkában, tanulásban, nevelésben, magatartásban. Senki sem tökéletes. Ez a világ sem. És soha nem is lesz az. Itt vannak a csalódások, betegségek, de ugyanúgy vannak jó dolgok és egészség is. A kényszerből végzett feladatok végzése közben csak meg kell látni a jó dolgot. Egy iskolai, munkahelyi közösség. A barátok. Vagy akár egy közösségi oldalon egy-egy csoport vagy oldal közössége. Mindenki a barátod. Az író és az olvasók közötti kapocs is egy jó dolog. A barátság itt is kezdődhet, e sorok között. Ez már egy ok a boldogságra! Az, hogy te ennek, vagy bármilyen közösségnek a tagja lehetsz! Kisebb-nagyobb élményeket, eseményeket megoszthatsz másokkal, és ők is megoszthatják veled az őket ért csalódásokat, problémákat. Egy könyv olvasásával a szereplő életének részese lehetsz. Te is átvészeled a szereplő életének rossz vagy nehéz pillanatait is. Az örömeivel pedig együtt tudsz örülni. Egyszer olvastam egy jó gondolatot, mikor az egyik kedvenc írónőm(Leiner Laura) új könyvére(Késtél) lehetett olvasói véleményeket írni. "Laura könyvei által már több életet is átélhettem. Egy gimnáziumot, méghozzá a Szent Johanná-t! Egy felejthetetlen fesztiválon is részt vehettem, amit Bábel-nek neveztek el. Végül, de-remélem- nem utolsó sorban egy pörgős szilveszterein is részt vehettem." De ez minden könyvvel így van. Egy életet mesél el, aminek ha elolvassuk, mi is a részesei lehetünk. Ha a mi életünk nem is a legjobb, fogjunk egy jó könyvet és olvassunk egy majdnem tökéletes életet, vagy egy, a sajátunkhoz hasonlót. Ezek adják az álomképeket. A tökéletesség csak álomvilág. Nem muszáj könyvet olvasni, mert az álomképek egy-egy jól megalkotott sorozat vagy film által is nevetésre, vagy éppen sírásra késztethetnek minket. De a könyv az igazi álomkép, hiszen ott teljes mértékben a saját képzelőerőnkre hagyatkozunk.
Elinor Art
