Vers #8- Tűz

December derekán a remény szikrája tüzet gyújtott.
Iratlan szabályok alapján megrakott tábortűz
Nagy lánggal, vadul, melegen lobogott.
Egy óvatlan pillanatban ez a tűz elaludt;
Leheletem meglátszott, megfagytam, e tűz több meleget nem nyújtott.
Odavittem fűt-fát, de nem hatott, egy láng sem lobogott.

Minden erőmet beleadva idétlen farakásom újra lángra kapott,
Istenem segített, kiolvadtam. De féltem, hogy a tűz
Nehogy nagy kárt okozzon, nehogy erdő-mező meggyúljon.
Igyekeztem eloltani, majd zavaromban tápláltam.- én bolond!
Olyan volt, mintha égett volna, s belül meleget nyújtott.
Nem égett, csak füstölt. Füstölt, majd kialudt.

B.Buttercup

Vers #7- Vonaton

Ott voltunk a hídon ketten,
Ballagtunk, s álltunk szépen csendben.
Néztelek, s mikor észrevetted,
Rám néztél, s én elfordítottam a fejem.
Megkérdeztem; ugorhatok?
Ha nem, megöl az unalom.
Azt mondtad, tegyem, ha akarom,
De erősen megfogtad a karom.
Megmentettél, magadhoz húztál,
Átöleltél, de elbúcsúztál.
Hagytad, hogy otthagyjalak,
Tudhattad volna, hogy vártalak.
Vártam, hogy utánam jöjj,
S a vonaton mellettem a hölgy
Nem nézett hülyének,
Amiért szemeim vízcsapja felébredt.
Sírtam már vonaton,
Nem ez lenne az első alkalom,
S írtam már vonaton,
Most is csak szívemet hangolom.
-gondoltam,
de te nem jöttél utánam.-
Hangolnám, de minek?
Nem hangszer ez,
Hogy játssz vele,
Inkább fognád meg a kezem;
A kezem,
S a szemem:
Tengerkék szemeidtől megfagyok,
De ölelésedben ki is olvadok,
Sőt lángra lobbanok,
Megijedek, majd elrohanok...

B.Buttercup