Időt-LAND
Az én utópiám
Időt-LAND
lakói különlegesek. Nem azt mondom, hogy boldogok, hanem azt, hogy
különlegesek.
Ami
először felkeltette az érdeklődésemet, az az, hogy a bőrük milyen furcsa.
Testüket sehol nem borítja szőr, és bőrük nem ráncosodik. Nincs sem hajuk, sem
szemöldökük vagy bajszuk. A homlokukon viszont egy szó vagy kifejezés
olvasható. Ez a szó vagy kifejezés mindig az, amit az adott pillanatban
szeretnének, amire az adott pillanatban szükségük van.
Időt-LAND
lakosainak nem csak a homlokukon jelenik meg szöveg. Minden élet „tiszta
lappal”- tiszta kézzel kezdődik. Azonban minden kimondott vagy leírt szó
megjelenik az ujjaik hegyétől kezdve, és a kifejezések az életük során úgy
kúsznak felfelé karjaikon, akár fára az indák. Ennek az országnak a lényei figyelnek
arra, hogy szavakkal ne bántsanak meg másokat, hiszen a szavaik tetoválásként
életük végéig rajtuk maradnak.
Idő
viszont nem létezik ebben az országban. Senki nem siet sehová. Így ha valakinek
a homlokára a „baráti szavak” vagy „segítség” van írva, bárki megáll, és
szívesen segít neki, hiszen nem siet sehová.
Persze
olyanok is élnek ebben az országban, akik lázadnak a rendszer ellen. Ők tetőtől
talpig eltakarják a testüket: hosszú szárú zoknik, hosszú nadrágok, hosszú ujjú
felsők, kesztyűk, sapkák, kapucnik…
Ebben
a társadalomban azonban nem ítélnek el senkit azért, amiért valamilyen módon
kilóg a sorból.
B.Buttercup
