Időt-LAND

 Időt-LAND

Az én utópiám

Időt-LAND lakói különlegesek. Nem azt mondom, hogy boldogok, hanem azt, hogy különlegesek.

Ami először felkeltette az érdeklődésemet, az az, hogy a bőrük milyen furcsa. Testüket sehol nem borítja szőr, és bőrük nem ráncosodik. Nincs sem hajuk, sem szemöldökük vagy bajszuk. A homlokukon viszont egy szó vagy kifejezés olvasható. Ez a szó vagy kifejezés mindig az, amit az adott pillanatban szeretnének, amire az adott pillanatban szükségük van.

Időt-LAND lakosainak nem csak a homlokukon jelenik meg szöveg. Minden élet „tiszta lappal”- tiszta kézzel kezdődik. Azonban minden kimondott vagy leírt szó megjelenik az ujjaik hegyétől kezdve, és a kifejezések az életük során úgy kúsznak felfelé karjaikon, akár fára az indák. Ennek az országnak a lényei figyelnek arra, hogy szavakkal ne bántsanak meg másokat, hiszen a szavaik tetoválásként életük végéig rajtuk maradnak.

Idő viszont nem létezik ebben az országban. Senki nem siet sehová. Így ha valakinek a homlokára a „baráti szavak” vagy „segítség” van írva, bárki megáll, és szívesen segít neki, hiszen nem siet sehová.

Persze olyanok is élnek ebben az országban, akik lázadnak a rendszer ellen. Ők tetőtől talpig eltakarják a testüket: hosszú szárú zoknik, hosszú nadrágok, hosszú ujjú felsők, kesztyűk, sapkák, kapucnik…

Ebben a társadalomban azonban nem ítélnek el senkit azért, amiért valamilyen módon kilóg a sorból.

B.Buttercup

Vers #8- Tűz

December derekán a remény szikrája tüzet gyújtott.
Iratlan szabályok alapján megrakott tábortűz
Nagy lánggal, vadul, melegen lobogott.
Egy óvatlan pillanatban ez a tűz elaludt;
Leheletem meglátszott, megfagytam, e tűz több meleget nem nyújtott.
Odavittem fűt-fát, de nem hatott, egy láng sem lobogott.

Minden erőmet beleadva idétlen farakásom újra lángra kapott,
Istenem segített, kiolvadtam. De féltem, hogy a tűz
Nehogy nagy kárt okozzon, nehogy erdő-mező meggyúljon.
Igyekeztem eloltani, majd zavaromban tápláltam.- én bolond!
Olyan volt, mintha égett volna, s belül meleget nyújtott.
Nem égett, csak füstölt. Füstölt, majd kialudt.

B.Buttercup

Vers #7- Vonaton

Ott voltunk a hídon ketten,
Ballagtunk, s álltunk szépen csendben.
Néztelek, s mikor észrevetted,
Rám néztél, s én elfordítottam a fejem.
Megkérdeztem; ugorhatok?
Ha nem, megöl az unalom.
Azt mondtad, tegyem, ha akarom,
De erősen megfogtad a karom.
Megmentettél, magadhoz húztál,
Átöleltél, de elbúcsúztál.
Hagytad, hogy otthagyjalak,
Tudhattad volna, hogy vártalak.
Vártam, hogy utánam jöjj,
S a vonaton mellettem a hölgy
Nem nézett hülyének,
Amiért szemeim vízcsapja felébredt.
Sírtam már vonaton,
Nem ez lenne az első alkalom,
S írtam már vonaton,
Most is csak szívemet hangolom.
-gondoltam,
de te nem jöttél utánam.-
Hangolnám, de minek?
Nem hangszer ez,
Hogy játssz vele,
Inkább fognád meg a kezem;
A kezem,
S a szemem:
Tengerkék szemeidtől megfagyok,
De ölelésedben ki is olvadok,
Sőt lángra lobbanok,
Megijedek, majd elrohanok...

B.Buttercup

Vers #6- Egy darabot

Mikor pillantásom először talált rád,
Szívem jégburka megolvadt,
Arcomon egy mosoly felgyulladt,
Lelkem ilyen örömre régóta várt már.

Fagyos szívem rád várván
Megolvadt, s sok kedves szavad
Hallgatván e sebzett szív varrata felszakadt,
De tudtam, te jelenléted nem árt tán.

De tévedtem, mert ártottál,
Olvadt szívem kezeidben zakatolt,
Te összetörted, s elvittél egy darabot;
Egy darabot, mit aranyba mártottál.

Te nem tudtad, de ezzel többet ártottál,
Mert egy szívdarab aranyba mártva
Olyan, mint férfinak a nátha;
Egész lénye válik tőle holttá.

Lelkem, ki várt ott rád,
Most miattad romokban,
Porai eltűntek a homokban.
Bennem már nem épül vár.

B.Buttercup

Vers #5- Kiáltom azt, hogy segítség

Kiválasztott minket a sors.
Itt állunk, tudom, s tudod jól.
Állunk és nézzük egymást,
Látlak, s te látod orcám.
Talán nem mész most messze,
Oda, hová embernek nincs mersze.
Máshová mész, s elfelejtesz.

Amikor majd kereslek,
Zárt ajtók mögé belesek,
Te itt, köztünk már nem leszel.

Ha mégis, akkor örömkönnyek
Odagyűlnek szemembe őrnek,
Gyorsan letörlöm őket,
Jól elrejtem előled.

Szeptember elmúlt már,
Engem a világ már vár
Gyere velem, segíts nekem
Így szólok, de te elfelejtesz.
Te sosem törődtél velem,
S hogy ez után mi lesz,
Én sem tudom, de te tudd, az élet
Gyönyörű kincs, ajándék amíg éled

B.Buttercup

Vers #4- Hiányzol

Gyenge szél fúj,
Arcomon pír gyúl;
Tudom, hogy te vagy az,
Ki nekem most üzenetet hagysz.
A reggel ködébe veszve
Tekinteted keresem dideregve,
Fáradtan kezem után nyúlsz,
De engem a mélység befelé húz.

Sötét van, senki nincs velem,
Hogy te itt vagy, azt csak képzelem.
Hogy is lehetnél itt?
Az az angyal magával vitt,
De a fülembe suttogta:
Éljek még veled titokba'.

Az árnyékod itt maradt,
De tested elporladt,
Nekem csak lelked maradt,
Nekem, ki nélküled itt ragadt.

Szólítgatsz, érintesz,
De én nem vagyok az, ki észrevesz.
Képzelgés az egész

-mondom magam elé,

De te tudod, mi ez,
Csak te, s ez a valóság.
Lelkek járnak köztünk
Fel sem tűnik, ha összeütközünk.
Ti csak figyeltek,
Jeleztek,
De mi észre sem vesszük,
Ráfogjuk, elment az eszünk.
De nem. Ez valós álom.
Mit nem fejeztél be, most lezárod,
Kivárod
S míg itt vagy, elvárod,
Hogy észrevegyelek,
Mert míg itt voltál, nem tetted,
Nem fejezted ki szereteted,
S én sem mondtam ki, szeretlek.

B.Buttercup

Vers #3- Velem s Vele

Velem s Vele

osztod figyelmedet,

keversz engem Vele,

de Őt szereted.

Szereted, s kívánod,

(később majd megbánod,)

de Ő már nincs Veled,

mert megtudta, hogy szereted.

Annyi kérdésem lenne Hozzád,

de félek, ha felteszem, megutálsz…

Nekem nincs életem, de célom van,

Neked élted van, de léted bizonytalan.

Életcélod elvesztetted-mondtad,

de én tudtam, hogy megtalálod holnap.

És nem tervezted,

hogy valaki másba beleszeretsz?

-kérdeztem, de választ nem kaptam,

s arcod fürkészve inkább hallgattam.

Majd a válasz megérkezett,

(lehagytad az ékezetet,)

mert nem tervezted,

hogy valaki másba beleszeretsz.

Bármit mondtál, hangodban elvesztem.

“Miért? Ha szabad kérdeznem…”

De nem szabadott,

s gyönyörű hangod csak hallgatott.

Bocsánatot kértem, amiért

(az elhullajtott könnyekért)

badarságot kérdeztem,

de te megfogtad a két kezem,

mélyen a szemembe néztél,

fürkésztél,

s két szép szemedben elveszve

karjaidba bújtam dideregve.

Hogy minél több időt lehessek veled,

-azok a késő éjfelek-

ölelésben megszorítottalak,

de karod volt a szorosabb.

B.Buttercup

Amit nem tanítanak meg az iskolában…

Nem tanítják meg, hogyan kell szeretni. Ha nem tudunk szeretni, a családunk széthullik. Gyermekeink eltávolodnak tőlünk. De ha nem tudunk szeretni, még párunk sem lesz,hiszen őt is szeretni kell. Ha ez hiányzik, akkor csak két ember vagyunk egymással szemben.

Nem tanítanak meg arra, hogyan engedjük el magunkat. Az iskolában csak arra tanítanak, hogy figyeljünk oda arra, amit tanítanak, és vegyük komolyan. De ha nem tudjuk elengedni magunkat, akkor hogyan élvezzük az életet? Aki egy buliban is komoly, annak nincs is értelme elmennie abba a buliba. Ha nem tudja magát jól érezni, hanem csak áll a fal mellett, és figyeli a többieket, akkor nincs értelme ott lennie.

Nem tanítanak meg boldognak lenni. Nem tanítják meg, hogy mikor hogyan tudjuk kifejezni a boldogságunkat. Mert nem mindegy, hogy egy idős ember felé csak mosolygunk, vagy jó hangosan nevetünk. A barátaink között sem mindegy, mert mikor majd’ felrobbanunk az örömtől, akkor is tudnunk kell visszafogni magunkat.

Nem tanítják meg, hogyan kell elbúcsúzni. Ha nem búcsúzunk el, könnyen lehet, hogy megbánjuk. De ha nem tudjuk, hogyan búcsúzzunk el, akkor könnyen elmaradhat ez a dolog.

Nem tanítják meg, hogyan kell viselkedni, mikor elveszítünk valakit. Mit kell tenni, hogy ne omoljunk össze? Sok embert veszítünk el életünk során. Szülők, nagyszülők, barátok, ismerősök, rokonok… De ha minden ember elveszítésénél összetörünk, akkor nem sokáig maradunk életben.

Nem tanítják meg, hogyan köszönj meg valamit. Nem tanítanak meg arra, hogyan köszönd meg, ha valaki megmenti az életed. Ha valakitől kapsz valamit. Vagy ha valaki megtesz érted valamit. Sokszor elfelejtjük megköszönni a dolgokat. Azt hisszük, ez jár nekünk, majd megfeledkezünk róla...

Nem tanítják meg, hogyan kell barátkozni. Ha nincsenek barátaink, rengeteg dologról maradunk le. Nem baj, ha az a barát néha egy kicsit megkeseríti az életünket, mert mi is az övét. De a legrosszabb pillanatokban mellettük vagyunk. És ők is mellettünk.

Azt sem tanítják meg, hogyan vigasztalhatjuk meg a barátainkat, ha valami miatt rosszul érzik magukat. Ha elveszítettek valakit,ha csalódtak, ha valaki összetörte a szívüket, ha nem minden sikerült úgy, ahogyan tervezték… 
Nem tanítják meg, hogyan reagáljunk egyes helyzetekben. Egy jó hírre vagy egy rossz hírre... Vagy hogy mi is egyáltalán a jó és mi a rossz hír. Nem tanítanak meg reagálni egy vallomásra, egy sikeres vagy sikertelen vizsgára, állásinterjúra, egy olyan beszélgetésre, amiben valaki épp azt vallja be, hogy más, mint a többiek valamilyen módon. Nem tanítanak meg reagálni az élet dolgaira.

Az iskolában mindent megtanítanak. Azt, hogy mennyi 1+1… Azt, hogy a föld melyik részén él a sivatagi ugróegér, és hogy milyen a testfelépítése. Megtanítják, hogyan írjuk le helyesen, hogy megszentségteleníthetetlenségeskedéseitekért. Megtanítják, hogy miből áll a víz, valamint hogy mi lebeg benne, úszik a tetején vagy süllyed le az aljára. Megtanítják, hogy mikor élt Petőfi Sándor, és hogy hogyan elemezzük az Egy gondolat bánt engemet című versét. Megtanítják, hogyan ugorjunk át egy szekrényt, ami csak a derekunkig ér, és van előtte egy dobbantó. Megtanítják felismerni Bach és Beethoven műveit. Megtanítják, hogy hogyan mondják különböző nyelveken, hogy “Egy asztalt szeretnék két főre.”. Megtanítják, hogy ki volt Picasso, mikor és mit alkotott. De nem tanítanak meg az élet egyszerű dolgaira. Hogyan kell jegyet venni,hogyan kell összecsomagolni, főzni, takarítani, szeretni, gyászolni, megköszönni, búcsúzni, ajándékozni, meglepni, kérni, adni, és a többi ilyen elhanyagolható dolog...

B.Buttercup

Vers #2

Sziasztok!

Ha már itt vagyok, és visszatértem, rögtön posztolom a másik verset is. Ezúttal szerelmes szonettet kellett írni. Petrarca után szabadon.

Ahogy a tanár fogalmazott: 

• plátói
• beteljesült
• beteljesületlen
• valós/átélt
• beteljesült 
• beteljesületlen
• paródia(Petrarca szonettjeiből)

Íme, itt a teljes mértékben kitalált szerelmes szonettem, amibe egy kicsit szintén beleszőtte magát a halál egy árnyalata, valamint a lélekvándorlás, valamilyen formában. Az első gondolataim igazából az alapján születtek, hogy a kollégium bezárt falai közül lassan kiszabadulok és le sem szállok a vonatról a Tiszapartig, a természetig, mert mikor feladta ezt a feladatot az irodalomtanár, közelgett a hétvége, én pedig tudtam, hogy túrázni készülünk a hétvégén. A természetszeretetről szerettem volna írni, a természetben, viszont úgy jött ki a lépés, hogy egy unalmas angol órán(ugyanannál a tanárnál) összehoztam a röpke 14 soros verset.

B.Buttercup

Legnehezebb helyre küldtek el engem,

Szabadságtól megfosztottak négy fal közt.

Rabságban töltött éveim száma öt,

Melyeket nélküled kell eltöltenem.

Lelkemmel vágyódom messzi helyekre,

Hova te viszel, fák hűs lombjai közt;

Kívánságom ennél nem is lehet több-

Csak azt kívánom, lelkem veled legyen.

Szél szárnyán szárnyalok, repülök feléd,

Mikor velem vagy, rajtunk kívül nincs más.

Nem is tudom, mikor szerettem beléd…

Megérkeztem a helyre, hol már vársz rám,

Nélküled bárhova már nem is mennék,

És érzem azt, hogy szabad vagyok én már.

Vers #1

Sziasztok! 

Idén irodalom órára kétszer házi feladatként verset kellett írni. Reálos osztályként nagyon nem tetszett nekünk az ötlet, de igyekeztünk megcsinálni. Legalábbis én. Ebben a bejegyzésben az első versemet szeretném bemutatni, amit Villon-i balladának kellett megírni(formailag[sorok száma, szótagszám, stb.]). Az első sora meg volt adva, egy olyan kezdősor, amivel maga Francois Villon is dolgozott, egy pályázatra írt verset, a pályázaton volt megadva ez az első sor.

Megpróbáltam elemezni a saját versemet. Arra jutottam, hogy körülbelül egy öngyilkos búcsúlevelével ér fel, vagy valami hasonló. Több gondolatom is volt, mikor ezt elemeztem, de valahogy ez tűnt a legértelmesebbnek. Persze az is lehet, hogy az a személy halott már, akihez íródott a vers... Az is lehet, hogy csak egy szimpla szerelmes vers. Ki tudja?

B.Buttercup

Szomjan halok forrás vize mellett,

Ide jöttem, nehéz nekem nélküled.

Hogy feledjem az én kedvesemet?

Tiltanak tőle, nem hallok felőle...

Ő az én szívem melengetője;

Te, ki engemet soha nem feledel,

Csak bújkálok titokban előled,

De tudnám, mért szeretsz te még engemet...

Éhen halok veteményes kertben,

Kiszárad a torkom, ha rá gondolok,

De már soha nem lehet itt velem;

Elrabolták a gyönyörű angyalok.

Agyam, mint az óra, rajtad kattog.

Soha nem engeded el a kezemet,

De tudom, hogy egy jobb helyen vagy most.

Csak tudnám, mért szeretsz te még engemet!

Meghalok én is egyszer, ég veled!

Angyalok közt majd talán találkozunk,

Sosem feledem el a kedvesem,

Akkor sem, ha égi hely lesz otthonunk.

Isten tudja majd, kinek hiányzunk,

Nevedet kiáltom, a föld megremeg,

Minden próbát mi együtt kiállunk;

Csak tudnám, mért szeretsz te még engemet.

Bár alig élted le élted felét,

Álmodj nélkülem szépeket, kedveset.

Egyetlen kérdésem van még feléd,

Csak tudnám: mért szeretsz te még engemet?

A mai világ

Milyen világban élünk? Azt értem, hogy modern, meg stb. De tegnap este a metrón utaztam és mellettem ültek hárman, velem szemben pedig négyen. Mellettem ült nővérem. Ő zenét hallgatott, és úgy nyomkodta a hiperszuper ultramodern telefonját. A másik oldalán egy fiú és egy lány ült. A fiú nagy élvezettel mesélt valamit a lánynak, de mindkettejük kezében ott volt a telefon. A szemben ülő négy személy közül egy idősebb férfi kivételével mindenki a telefonját vagy táblagépét nyomkodta. Közülük is páran fülhallgatóval zenét hallgattak. Az álló emberek is... Fél kézzel kapaszkodtak, a fülükből lógott a fülhallgató, a másik kezükben pedig... a telefon! Én nem értem... Anyukám direkt megkérdezte, hogy kérem e a telefonom, mielőtt felszállunk a metróra. Én azt feleltem, hogy nem; minek. 

A metrón meg lehetne ismerni újabb embereket. Lehetne barátkozni, beszélgetni. Tudom, hogy a metrónak alapból nem ez a funkciója, de nem kizárt egy beszélgetés, vagy egy új barátság kezdete. 

Viszont... Ne úgy ismerkedjetek, hogy beleestek valakinek az ölébe... Nekem volt "szerencsém" kipróbálni... Hanyagolható dolog...

B.Buttercup