Velem s Vele
osztod figyelmedet,
keversz engem Vele,
de Őt szereted.
Szereted, s kívánod,
(később majd megbánod,)
de Ő már nincs Veled,
mert megtudta, hogy szereted.
Annyi kérdésem lenne Hozzád,
de félek, ha felteszem, megutálsz…
Nekem nincs életem, de célom van,
Neked élted van, de léted bizonytalan.
Életcélod elvesztetted-mondtad,
de én tudtam, hogy megtalálod holnap.
És nem tervezted,
hogy valaki másba beleszeretsz?
-kérdeztem, de választ nem kaptam,
s arcod fürkészve inkább hallgattam.
Majd a válasz megérkezett,
(lehagytad az ékezetet,)
mert nem tervezted,
hogy valaki másba beleszeretsz.
Bármit mondtál, hangodban elvesztem.
“Miért? Ha szabad kérdeznem…”
De nem szabadott,
s gyönyörű hangod csak hallgatott.
Bocsánatot kértem, amiért
(az elhullajtott könnyekért)
badarságot kérdeztem,
de te megfogtad a két kezem,
mélyen a szemembe néztél,
fürkésztél,
s két szép szemedben elveszve
karjaidba bújtam dideregve.
Hogy minél több időt lehessek veled,
-azok a késő éjfelek-
ölelésben megszorítottalak,
de karod volt a szorosabb.
B.Buttercup
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése