Vers #6- Egy darabot

Mikor pillantásom először talált rád,
Szívem jégburka megolvadt,
Arcomon egy mosoly felgyulladt,
Lelkem ilyen örömre régóta várt már.

Fagyos szívem rád várván
Megolvadt, s sok kedves szavad
Hallgatván e sebzett szív varrata felszakadt,
De tudtam, te jelenléted nem árt tán.

De tévedtem, mert ártottál,
Olvadt szívem kezeidben zakatolt,
Te összetörted, s elvittél egy darabot;
Egy darabot, mit aranyba mártottál.

Te nem tudtad, de ezzel többet ártottál,
Mert egy szívdarab aranyba mártva
Olyan, mint férfinak a nátha;
Egész lénye válik tőle holttá.

Lelkem, ki várt ott rád,
Most miattad romokban,
Porai eltűntek a homokban.
Bennem már nem épül vár.

B.Buttercup

Vers #5- Kiáltom azt, hogy segítség

Kiválasztott minket a sors.
Itt állunk, tudom, s tudod jól.
Állunk és nézzük egymást,
Látlak, s te látod orcám.
Talán nem mész most messze,
Oda, hová embernek nincs mersze.
Máshová mész, s elfelejtesz.

Amikor majd kereslek,
Zárt ajtók mögé belesek,
Te itt, köztünk már nem leszel.

Ha mégis, akkor örömkönnyek
Odagyűlnek szemembe őrnek,
Gyorsan letörlöm őket,
Jól elrejtem előled.

Szeptember elmúlt már,
Engem a világ már vár
Gyere velem, segíts nekem
Így szólok, de te elfelejtesz.
Te sosem törődtél velem,
S hogy ez után mi lesz,
Én sem tudom, de te tudd, az élet
Gyönyörű kincs, ajándék amíg éled

B.Buttercup

Vers #4- Hiányzol

Gyenge szél fúj,
Arcomon pír gyúl;
Tudom, hogy te vagy az,
Ki nekem most üzenetet hagysz.
A reggel ködébe veszve
Tekinteted keresem dideregve,
Fáradtan kezem után nyúlsz,
De engem a mélység befelé húz.

Sötét van, senki nincs velem,
Hogy te itt vagy, azt csak képzelem.
Hogy is lehetnél itt?
Az az angyal magával vitt,
De a fülembe suttogta:
Éljek még veled titokba'.

Az árnyékod itt maradt,
De tested elporladt,
Nekem csak lelked maradt,
Nekem, ki nélküled itt ragadt.

Szólítgatsz, érintesz,
De én nem vagyok az, ki észrevesz.
Képzelgés az egész

-mondom magam elé,

De te tudod, mi ez,
Csak te, s ez a valóság.
Lelkek járnak köztünk
Fel sem tűnik, ha összeütközünk.
Ti csak figyeltek,
Jeleztek,
De mi észre sem vesszük,
Ráfogjuk, elment az eszünk.
De nem. Ez valós álom.
Mit nem fejeztél be, most lezárod,
Kivárod
S míg itt vagy, elvárod,
Hogy észrevegyelek,
Mert míg itt voltál, nem tetted,
Nem fejezted ki szereteted,
S én sem mondtam ki, szeretlek.

B.Buttercup

Vers #3- Velem s Vele

Velem s Vele

osztod figyelmedet,

keversz engem Vele,

de Őt szereted.

Szereted, s kívánod,

(később majd megbánod,)

de Ő már nincs Veled,

mert megtudta, hogy szereted.

Annyi kérdésem lenne Hozzád,

de félek, ha felteszem, megutálsz…

Nekem nincs életem, de célom van,

Neked élted van, de léted bizonytalan.

Életcélod elvesztetted-mondtad,

de én tudtam, hogy megtalálod holnap.

És nem tervezted,

hogy valaki másba beleszeretsz?

-kérdeztem, de választ nem kaptam,

s arcod fürkészve inkább hallgattam.

Majd a válasz megérkezett,

(lehagytad az ékezetet,)

mert nem tervezted,

hogy valaki másba beleszeretsz.

Bármit mondtál, hangodban elvesztem.

“Miért? Ha szabad kérdeznem…”

De nem szabadott,

s gyönyörű hangod csak hallgatott.

Bocsánatot kértem, amiért

(az elhullajtott könnyekért)

badarságot kérdeztem,

de te megfogtad a két kezem,

mélyen a szemembe néztél,

fürkésztél,

s két szép szemedben elveszve

karjaidba bújtam dideregve.

Hogy minél több időt lehessek veled,

-azok a késő éjfelek-

ölelésben megszorítottalak,

de karod volt a szorosabb.

B.Buttercup