Nem tanítják meg, hogyan kell szeretni. Ha nem tudunk szeretni, a családunk széthullik. Gyermekeink eltávolodnak tőlünk. De ha nem tudunk szeretni, még párunk sem lesz,hiszen őt is szeretni kell. Ha ez hiányzik, akkor csak két ember vagyunk egymással szemben.
Nem tanítanak meg arra, hogyan engedjük el magunkat. Az iskolában csak arra tanítanak, hogy figyeljünk oda arra, amit tanítanak, és vegyük komolyan. De ha nem tudjuk elengedni magunkat, akkor hogyan élvezzük az életet? Aki egy buliban is komoly, annak nincs is értelme elmennie abba a buliba. Ha nem tudja magát jól érezni, hanem csak áll a fal mellett, és figyeli a többieket, akkor nincs értelme ott lennie.
Nem tanítanak meg boldognak lenni. Nem tanítják meg, hogy mikor hogyan tudjuk kifejezni a boldogságunkat. Mert nem mindegy, hogy egy idős ember felé csak mosolygunk, vagy jó hangosan nevetünk. A barátaink között sem mindegy, mert mikor majd’ felrobbanunk az örömtől, akkor is tudnunk kell visszafogni magunkat.
Nem tanítják meg, hogyan kell elbúcsúzni. Ha nem búcsúzunk el, könnyen lehet, hogy megbánjuk. De ha nem tudjuk, hogyan búcsúzzunk el, akkor könnyen elmaradhat ez a dolog.
Nem tanítják meg, hogyan kell viselkedni, mikor elveszítünk valakit. Mit kell tenni, hogy ne omoljunk össze? Sok embert veszítünk el életünk során. Szülők, nagyszülők, barátok, ismerősök, rokonok… De ha minden ember elveszítésénél összetörünk, akkor nem sokáig maradunk életben.
Nem tanítják meg, hogyan köszönj meg valamit. Nem tanítanak meg arra, hogyan köszönd meg, ha valaki megmenti az életed. Ha valakitől kapsz valamit. Vagy ha valaki megtesz érted valamit. Sokszor elfelejtjük megköszönni a dolgokat. Azt hisszük, ez jár nekünk, majd megfeledkezünk róla...
Nem tanítják meg, hogyan kell barátkozni. Ha nincsenek barátaink, rengeteg dologról maradunk le. Nem baj, ha az a barát néha egy kicsit megkeseríti az életünket, mert mi is az övét. De a legrosszabb pillanatokban mellettük vagyunk. És ők is mellettünk.
Azt sem tanítják meg, hogyan vigasztalhatjuk meg a barátainkat, ha valami miatt rosszul érzik magukat. Ha elveszítettek valakit,ha csalódtak, ha valaki összetörte a szívüket, ha nem minden sikerült úgy, ahogyan tervezték…
Nem tanítják meg, hogyan reagáljunk egyes helyzetekben. Egy jó hírre vagy egy rossz hírre... Vagy hogy mi is egyáltalán a jó és mi a rossz hír. Nem tanítanak meg reagálni egy vallomásra, egy sikeres vagy sikertelen vizsgára, állásinterjúra, egy olyan beszélgetésre, amiben valaki épp azt vallja be, hogy más, mint a többiek valamilyen módon. Nem tanítanak meg reagálni az élet dolgaira.
Nem tanítják meg, hogyan reagáljunk egyes helyzetekben. Egy jó hírre vagy egy rossz hírre... Vagy hogy mi is egyáltalán a jó és mi a rossz hír. Nem tanítanak meg reagálni egy vallomásra, egy sikeres vagy sikertelen vizsgára, állásinterjúra, egy olyan beszélgetésre, amiben valaki épp azt vallja be, hogy más, mint a többiek valamilyen módon. Nem tanítanak meg reagálni az élet dolgaira.
Az iskolában mindent megtanítanak. Azt, hogy mennyi 1+1… Azt, hogy a föld melyik részén él a sivatagi ugróegér, és hogy milyen a testfelépítése. Megtanítják, hogyan írjuk le helyesen, hogy megszentségteleníthetetlenségeskedéseitekért. Megtanítják, hogy miből áll a víz, valamint hogy mi lebeg benne, úszik a tetején vagy süllyed le az aljára. Megtanítják, hogy mikor élt Petőfi Sándor, és hogy hogyan elemezzük az Egy gondolat bánt engemet című versét. Megtanítják, hogyan ugorjunk át egy szekrényt, ami csak a derekunkig ér, és van előtte egy dobbantó. Megtanítják felismerni Bach és Beethoven műveit. Megtanítják, hogy hogyan mondják különböző nyelveken, hogy “Egy asztalt szeretnék két főre.”. Megtanítják, hogy ki volt Picasso, mikor és mit alkotott. De nem tanítanak meg az élet egyszerű dolgaira. Hogyan kell jegyet venni,hogyan kell összecsomagolni, főzni, takarítani, szeretni, gyászolni, megköszönni, búcsúzni, ajándékozni, meglepni, kérni, adni, és a többi ilyen elhanyagolható dolog...
B.Buttercup
