2015. október 30., péntek

Igaz történet

Sziasztok! 
Ma egy igaz történetet hoztam el nektek. Íme!

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kislány és egy kisfiú... Nem, nem... ne kezdjük az elején... Tekerjünk bele...
~~~ 2014.12.05. Igen, ezt mindenki tudja, itt kezdtek el beszélgetni, stb., stb., stb.... Tekerjünk még...
~~~ 2015. 04. 04. Nem. még mindig nem jó, itt még csak először találkoztak...
~~~ 2015. október 29. TÖKÉLETES! A fiú ekkor majdnem 17 éves volt, a lány pedig majdnem 14. Nem testvérek voltak, de nem is szerelmesek... Legalábbis egymásba nem. Ezen a napon találkoztak másodjára. Méghozzá egy plázában. De azt tudni kell, hogy a lány egyáltalán nem szeret plázázni. Tehát a fiú vette rá, méghozzá a következő tényekkel: nagy, meleg van odabent, és sok ülőhely van. XXI. századi módszerrel nagynehezen megtalálták egymást (telefont nyomkodva: "HOL VAGY???" "Itt." " De hol????"), majd a lány szülei útnak indították őket, mondván: "Fél hatkor találkozunk a villamosmegállóban!" Tehát volt két órájuk, amit együtt eltölthettek. Kétszer bejárták a plázát, majd átmentek a szomszédos, kisebb plázába, visszamentek, és megláttak egy könyvesboltot. Bementek, a lány nem nagyon nézelődött, mert nincs nagyon ideje olvasni, viszont hagyta a fiút nézelődni, bele-bele olvasni egy-egy könyvbe. Majd egy polcnál megállt a fiú. "Ifjúsági irodalom". "Ezt olvastad?"- mutatott egy könyvre, a lányhoz intézve a kérdést. A lány csak bólintott. "Két részes?"-érdeklődött tovább a fiú. "Nem, hanem három, csak a legújabb még nincs itt..." "És miről szól?"- kérdezte a fiú. A lány elmagyarázta, úgy nagyjából az első kötet tartalmát, mert a másodikra még sajnos nem volt ideje, viszont az írónő könyvei egy-két kivétellel megtalálhatóak az otthonában. 

Leiner Laura- Késtél             a Bexi-trilógia első kötete
Leiner Laura- Hullócsillag    a Bexi-trilógia második kötete
Leiner Laura- Illúzió             a Bexi-trilógia harmadik kötete


2015. szeptember 4., péntek

#OFF téma

Elkezdtem írni egy könyvet... Egy idő után rájöttem, hogy nagyon béna, de annak ellenére még írom tovább... Aztán egy barátom miatt elkezdtem írni egy másik könyvet, ami komolyabb... -nak ígérkezik... Aztán most szeptember 1-jén elkezdtem egy új könyvet, amit kiadásra szánok. Aztán gondolkoztam, és rájöttem, hogy nem is kéne kiadni, mert a saját életemről szól, más nevekkel... De mégis jó lenne egy ilyen könyv, ami a barátságról, kitartásról szól. Vagy bármi komolyról... De ez miért akadály? Először egy könyvet kéne BEFEJEZNI, nem húszat írni egyszerre... Ide is... írni kéne, hiszen bekerült a blog egy blogversenybe... De persze ilyenkor nincs ihlet!! Ti hogy vagytok az írással? 

2015. augusztus 4., kedd

Remény


Tudod, milyen nehéz leküzdeni a reményt? 
Megharcolni vele, majd a szívébe szúrni a tőrt? 
Azt mondják, a remény hal meg utoljára. Tehát a remény az emberek, állatok és élőlények után hal meg. Minden embernek van egy kis remény-gyertyája, ami az ember halálával elalszik. De ha még életünkben kialszik, akkor valaminek, vagy valakinek újra lángra kell lobbantania a sok gyertya közül azt az egyet, a reményét. Persze más gyertyák is lángra lobbanhatnak; szeretet, szerelem, hiány, de akár a félelem gyertyái is. De a remény apró gyertyaszála a legerősebb! Azért, mert neki kell a legtovább égnie. Annak az ici-pici gyertyaszálnak rengeteg időt kell kibírnia. Az embernek pedig rengeteg időre és energiára van szüksége ahhoz, hogy ez a gyertya elaludjon. Nekem legutóbb két napba telt, és kétezer kilométerbe. És most, egy hét elteltével meg kellett tudnom, hogy az a pici remény nem volt hiába való, volt értelme! De én elfújtam azt a gyertyát. Nehezen, de biztosan. A mai napon újra látszott a remény szikrája... De perceken belül eltört a mécses. Ami eltört, azt meg kell javítani, igaz? Én szeretem összeilleszteni a kép darabjait. De egy mécses darabjait nagyon nehéz összerakni, sok idő. Mindig építem az egyik bástyát, ami körülvesz egy gyertyát. Mikor már a vége felé járok, és már csak pár darab tégla vagy kavics kell, valaki jön, és lerombolja... A remény lángjába pedig újra és újra belekap a szél.


2015. július 8., szerda

Tippek nyárra, amikből egy pár az én bakancslistámra is felkerül

Sziasztok! 
Ezúttal nem sztorit vagy cikket hoztam, hanem 100 tippet az unalmas nyári hétköznapokra. Persze van, amit nem csak nyáron lehet végrehajtani, hanem bármikor máskor, de én nyári tippekként találtam őket. Még tavaly bukkantam rájuk az SzJG fanok oldalán(szjg.hu, de lehet, hogy már nem ez, nem tudom), ahol mai fiatalok(3 16-18 körüli fiú és egy 16-18 körüli lány) tippjeire, hogy ők mivel ütik el az időt. Ezek nekem még kiegészülnek pár dologgal, és nem is mindet használom fel, sőt, van, amit már meg is csináltam, tehát nem is fecsegek tovább, itt vannak a tippek, lehet válogatni! ;) 

1.  18 éves kor előtt kötelező az első általános iskolai, középiskolás szerelem! Ez rendszerint így néz ki: Hónapokig szemezés. Amikor már mindketten tudjátok a haveroktól, barátnőktől, hogy bejöttök egymásnak, megdumáljátok, hogy jártok. Szerelmes levelezés, kézfogás, esetleg csókolózás. Első igazi esti randi (fiúk: szülőktől udvariasan elkérni a lányt és virágot vinni!!!). Azután pedig előbb vagy utóbb fájdalmas szakítás, közös fotók törlése, emlékek kidobálása. Lányoknál szerelmes filmek nézése bőgve, és esküdözés, hogy soha többet, senkivel.
2.  Fiúk: Írni egy dalt vagy verset a szerelmeteknek! Ezt lehetőleg dokumentáljátok, örülni fogtok neki még!
3.  Életed épp aktuális nagy szerelmével szőjetek hatalmas terveket a jövőre, ezeket gyűjtsétek össze, írjátok le és ássátok el valami jó helyre. 20 év múlva pedig ásd elő és kérd számon!
4. Fiúk: Egyszer minimum kötelező végignézni a csajod kedvenc filmjét vele. Igen, még akkor is, ha az a Titanic vagy a Twilight! Elaludni pedig tilos!
5.  Írj naplót és tedd el! Tök ciki lesz visszaolvasni, de nagyon fogod szeretni!
6. Hajtogass egy papírhajót, írd bele az e-mail címedet és engedd vízre egy szökőkútban, majd várj... :)
7. Egy új társaságban, ahol senkit nem ismertek, a haveroddal játsszátok el, hogy külföldi vagy, ő pedig a tolmácsod.  Én már csináltam, és szerintem még az unokáimnak is el fogom mesélni.
8.  Álljatok össze a legjobb barátoddal, barátnőddel, és menjetek ki utcazenélni! Az összekalapozott pénzt pedig adjátok oda egy rászorulónak!
9. Kötelező a legjobb barátnővel közös ruhát venni, legjobb baráttól meg kölcsönvenni, ami tetszik. A barátaim ruhái közül még mindig megvan egy csomó!
10. Fiúk: az első gyűrű, amit lánynak veszel, szigorúan egy pénzbedobós automatából kell származzon!
11. Mindenkinek kötelező: meglepetés szülinapi bulit szervezni a szerelmének, barátjának, barátnőjének!
12. Vakrandinál izgalmasabb és viccesebb dolog nincs. Menj el egyre! De ne a netről szerezz partnert, inkább valami közös barát hozzon össze titeket!
13. Fiúk: Találjatok ki menő, egyedi, saját kézfogást a haverokkal! 40 évesen is így fogtok köszönni.
14. A csajodnak/pasidnak/barátnődnek/haverodnak csinálj egy válogatás CD-t ajándékba! Legyen rajta minden közös számotok. Ha pedig te kapsz ilyen CD-t, azt gondosan tedd el, ezek aranyat érnek felnőttként!!!
15. Menj ki a térre! Táncolj, énekelj vagy csak ugrálj, tökmindegy, de király lesz!
16. Ha épp nincs senkid, gyűjtsd össze minden bátorságod, és szólítsd le azt a csajt/pasit a, aki a leginkább bejön!
17. Aludj legalább egyszer a szabad ég alatt!
18. Kezdj el zenét tanulni, sportolni vagy akármilyen külön dologra járni, hogy majd menő nagykorú legyél.
19. Sose várd, hogy idősebb legyél!
20. Csinálj egy elektronikamentes napot. Ne használj semmit, ami árammal működik!
21. Csajok: ha a pasitok sportol, menjetek el a meccsére lehetőleg pom-pom ruhában és szurkoljatok neki!
22. Az első csók az egyik legkirályabb dolog. Figyelj oda rá, hogy az kapja, aki megérdemli,  és hogy dolgozzon meg érte!
23. Próbáld ki, milyen, amikor egy hétig (vagy még tovább) engedelmes vagy a szüleidnek.
24. Legyél „igenember” egy napig! Minden lehetőségre és eldöntendő kérdésre válaszolj igennel! De ezt rajtad kívül senki ne tudja meg!
25. Rajzolj mosolyjelet papírlapokra, és osztogasd szét az utcán járókelőknek.
26. Nézd végig a régi Hupikék törpikék meséket! – Én azok hatására döntöttem úgy, hogy gangsta rapper leszek. Egyébként nem, de tanulságosak.
27. Telefonálj be egy interaktív műsorba és üzenj Gandalfnak, hogy nálad van a gyűrű. Én nem tettem meg, de bánom.
28.  Mindenkinek mindent bocsáss meg! - Akármi történt, nem jó rosszban lenni. Egyébként azt mondják, ez a legjobb bosszú.;)
29. Tanulj meg vasalni! – Ez a tudás bármikor jól jöhet életed során. Sajnos én a mai napig nem tudok, ezért pl. gyakran elkések.
30. Építs egy faházat! – Ahova félrevonulhatsz ha valami bánt, de később buli helyszínnek is jó lesz.
31. Írj verset a lánynak, aki tetszik! – Nálam bejött, bár úgy add elő, hogy az apuka ne hallja. Szóval ne éjszaka a házuk előtt.
32.  Fotózkodj egy fesztiválon a bulizó tömegben felső nélkül a biztonsági őrrel! – Szerintem ez a felnőtté válás elengedhetetlen része. Na jó, a felső maradhat.
33. Vigyetek ki egy fotelt és egy tévét a legközelebbi város főterére, és lazuljatok, mintha otthon lennétek a nappaliban.
34. Jelentkezz a Napnál fűtőnek! Ha nem sikerül, a medúzánál fodrásznak!
35.  Végezz diákmunkát! – Ezt én is bevállaltam, az első munkahelyen már az első nap után felmondtam. A másodikon 3 hétig bírtam konyhai kisegítőként.
36. Áss el időkapszulát! – Rakj bele mindent, ami most menő (pl. rólam egy képet), de az SZJGER-es dolgokról se feledkezz meg. ;)
37. Próbálj ki egy nem megszokott, tőled eltérő stílust! – Extrém haj, ruhák, stb... Én is bele kóstoltam mindenbe.. és nem bántam meg!  :-D
38. Készítsetek horrorfilmet a spanokkal! – Ha pár év múlva visszanézitek és mindent „jól” csináltatok, akkor nagyon vicces lesz.
39. Szervezz házibulit, és zenélj a barátaidnak! – Nem baj ha nincs hangszered. Ha elég kreatív vagy, bármit megszólaltathatsz.
40.  Tanulj bűvésztrükköket! -  Állítólag pár videó megtekintésével és rengeteg gyakorlással hihetetlen látványos dolgokat lehet „varázsolni”. A csajoknál is bejöhet.
41. Vicceld meg a legjobb barátaidat! – Az alábbi videóból meríthettek ötleteket, én a mai napig használom :) 
42. Ússz valamelyik csodás, nagy tavunkban! – Lehetsz gyerek, vagy felnőtt… ez mindig fless!
43. Csináltass fogszabályzót! – Persze csak ha szükséged van rá… Jobb gyerekként felrakatni, és egyébként divatos is. Ha az orvos azt mondja, hogy 1 évig kell hordanod, akkor szorozd be legalább 3-mal!
44. Küldj virágcsokrot annak a lánynak, aki tetszik! – Nálam bejött, főleg ha csatoltok mellé valami szerelmes idézetet.
45. Válaszd ki a hozzád illő parfümöt! – Én 5 éve használom az „illatom”.
46. Próbáld ki a 4D mozit! – Hatalmas fless, gyerekként még nagyobb lehet!
47. Táncolj a szalagavatódon! – Én sajnos nem mertem bevállalni, de ha vissza mehetnék az időben, mindenképp tolnám!
48. Menj el egy fotózásra! – Mindenben ki kell próbálnod magad, és ki tudja, lehet, te leszel a következő Palvin Barbi. :)
49. Sportolj valamit! – Köztudott, hogy nagyon fontos és egészséges. Miért ne?!
50. Fesd ki stílusod szerint a szobádat! – Plakátok, képek, minden mehet.. Én is így toltam!
51. Nézd meg a napfelkeltét a Balcsin, valaki olyannal, akit szeretsz!
52. Évek óta halálosan szerelmes vagy az osztálytársadba? Nehogy elballagj úgy, hogy nem mondtad el neki! Találj ki valami frappáns megoldást, mondjuk, ballagáskor adj neki külön szerenádot! Persze csak akkor, ha a hangod nem egy kappanéval ér fel!
53. Játszd el a lúzert! Egy nap zokniban, szandálban, szódásszifon szemüveggel, tökig gatyában. Ha többen adjátok be, az égés faktor csökkenthető, de még úgy is poén.
54. Csókolj meg egy idegen lányt az utcán, ha látod, hogy szemez veled! Meg se fog tudni szólalni, te viszont nagy király vagy, és még akármi lehet belőle. (Mondjuk egy .. nagy pofon, de aki mer, az nyer!)
55. Disneyland: Hullámvasút, amely hátrafelé indul el, spirálban, 300 kilométeres óránkénti sebességgel. Életre szóló élmény.
56. Próbálj ki extrém sportokat! (snowboard, bmx, deszka, wakeboard, parkour, akármi) Azért ne törd össze magad, ha abszolút antitalentum vagy, de hidd el az sem volt fiatal, akinek soha nem volt semmilyen sérülése. A snowboardozás és bringázás mindig nagy kedvenceim közé tartoztak, de tavaly kipróbáltam a windsurföt a Balcsin. Nem kellett messzire mennem, és nagyon bejött. Nagyképűen a deszkára pattanva egyből arccal belevágódtam a vízbe, és a vitorlához is Toldinak kellett lennem, hogy kiemeljem. Nehéz megtanulni egyensúlyozni, de ha már megy, természet anyánk szavaival élve, "eggyé olvadsz a széllel és az elemekkel".
57. Indulj el egy tehetségkutatón! Tuti van benned valami, amiben különleges vagy. (Mondjuk meg tudod nyalni az orrod.) Akármivel szeretnél foglalkozni, nem árt, ha megtanulsz szerepelni a nagyközönség előtt egy kicsit.
58. Random utazás. Nincs szállás, kevés pénz, de a barátaiddal vagy, és kitudja, milyen kaland kerekedik belőle.
59.  Tölts el egy kis időt külföldön, szülők nélkül! Fedezd fel a világot egyedül!
60. Menj el dolgozni kicsit! Rengeteg diákmunka létezik. Nagyon jó tapasztalat felnőtté válás előtt, és az sem hátrány, ha nem teljesen leégve kell végigszenvedned a nyarat.
61. Iratkozz be egy főzőtanfolyamra!
62. Menj el egy horror tárlatra, ahol szembenézhetsz a félelmeiddel! Vagy csak röhöghetsz egy nagyot a haverodon, hogy mekkorákat sikít.
63. Szervezz egy saját, nevetséges témájú flashmobot!
64. Szívasd meg egy ismerősöd a sulis tábor zuhanyzójában! Akárhányszor lemosná a sampont, te észrevétlenül önts még a fejére a mellette lévő fülkéből. Bele fog őrülni, hogy még mindig habzik a feje, ti pedig megszakadtok majd a röhögéstől.
65. Rendezz házibulit napközben! Nem kell medencés tuti kecó. Elég egy slag, vízipisztoly, jó arcok és máris megvan a hangulat.
66. Bolondballagás? Alap! Zenével, legidiótább diszkós cuccokkal, gördeszkákkal, vízipisztollyal, minden jöhet, ami szem-szájnak ingere.
67. Sportolj! Mindegy, hogy mit, csak örömödet leld benne, és még jó alakod is lesz.
68. Szalagavató: Az osztálytánc idiotizmusa hágjon mesteri szintre! Nem a tánc a lényeg, hanem az ötlet. Igen, a fiúk lányoknak öltöznek, fordítva kicsit uncsi. Legyetek kreatívak!
69.  Próbálkozz be a suli legmenőbb, arrogánsabb, nagyképűbb csajánál! Nem jön össze? Nem baj! Készülj fel olyan, őt parodizáló dumával, ami letöri a szarvát egy időre a nagyközönség előtt.
70. Menj el a Sziget fesztiválra! (Vagy valamelyikre a sok közül.)
71. Légy kulináris kalandor! Próbálj ki olyan különleges ételeket (polip, csiga stb.), amelyektől mindig is tartózkodtál. Ki tudja? Lehet, hogy még a végén megkedveled.
72. Ismerkedj a strandon! Talán a legegyszerűbb itt ürügyet találni. Például: „Bocsi bekennéd a hátam, mert én úgy ki vagyok gyúrva, hogy nem érem el?”
73. Menj el a kedvenc előadód koncertjére, és add át magad a tombolásnak!
74. Röhögtess meg úgy egy tanárt majd ősszel, hogy lefordul a székről! Hidd el, nagyon jó taktika, ha a jegyeid nem túl fényesek, és valahogy meg akarod szerettetni magad.
75. Légy szerelmes!
Dorina:
76. Megpakolni a táskánkat pár útravalóval, és nekivágni az erdőnek a barátainkkal, természetesen ott éjszakázni egy sátorban.
77. Felmenni a Hármashatár-hegyre csillaghulláskor, és együtt számolni egy pokrócon feküdve a lehulló csillagokat.
78. Végigutazni a Dunán egy hajóval, és minden híd alatt kívánni egyet.
79. Lestoppolni fesztiválszerelésben a Balatonhoz.
80. „Kölcsönvenni”  anyukánk ékszereit, amit „A BIZONYOS RANDIRA” felvesztek.
81. Takarítás helyett menj el szerelmeddel egy romantikus ebédre.
82. Jelmezben végigsétálni a belvárosban.
83. Rávenni  aput, hogy  pöpec kocsijában, lehúzott ablakokkal  50 Cent  Candyshop című számára tomboljon veled  a dugóban.
84. Éjszakai fürdőzés.
85. Nagymamánk gardróbjából szedett kincseket érő vintage darabokban pózolni egy buliban. Ha megdicsérik, mondd azt, hogy most szerezted újonnan a cuccot külföldről ;)
86. Egymás fogát megmosni szerelmeddel.
87. Beöltözni egy hozzád hasonló sztárnak, darázs szemüvegben ( hogy jól takarjon), majd pár barátodat megkérni, hogy játsszák el mintha lesifotósok lennének.
88. Áthívni a barátnőket a hétvégére és igazi luxus szépségápolási hétvégét tartani (manikűr, pedikűr, hajpakolás, testápolás, arcpakolás stb.)
89. Jamie Olivert játszani a konyhában.
90. Tortát sütni egy nagyon szép, képes recept alapján, majd dokumentálni a végeredményt.
91. Szerelmes levelet írni a suli legcukibb és leghelyesebb srácának, majd ősszel bedobni név nélkül a szekrényébe.
92. Reménytelen helyzetben lévő, szerelmes barátnődnek futárral virágot küldeni otthonra, természetesen névtelenül.
93. Kiöltözni kisestélyibe, mint A nagy Gatsbyben, és úgy menni bulizni a lányokkal.
94. Igazi turistának öltözni, nagy fényképezővel a nyakunkban, térképpel a kezünkben, pörgős pöttyös nyári ruhában, kalapban, cicás napszemüvegben. Majd odamenni az emberekhez és megkérni, hogy magyarázzák el, hogyan lehet eljutni  a Városligethez.
95. Elásni egy szerelem vagy barátságdobozt egy titkos helyre, amit majd később felnőtt korban újra megkereshettek.
96. Összeházasodni a Sziget fesztiválon.
97. Kényelmes, dedós pizsamádban lemenni a boltba.
98. Odamenni egy ismeretlen sráchoz az utcán, aki tetszik, és elkérni a számát.
99. Odamenni egy hajléktalanhoz, akit meghívsz egy kávéra, és elbeszélgetsz vele.
100. Kinézni egy elveszett turista srácot, majd vicces dolgokat mesélni a városról.

2015. június 27., szombat


A múlt már elmúlt, elszaladt,
A jövő még ezer titkot tartogat...
De a jelenben élünk,
S ha nem figyelünk, csak egy pillanat, üres semmi a létünk.
Egy apró verssel vagy versrészlettel kezdtem ezt a gondolatot. De mit is takar pontosan? Hogy felejtsük el a múltat? Nem. Ne felejtsünk el semmit. Ne akarjuk újraélni a múltat. Emlékezhetünk a szép, és jó emlékekre, de a rosszakra is. Csak ne ebből álljon a jelenünk! Mert ha a jelenben is a múltra figyelünk, akkor nem veszünk észre apró, még jelentéktelennek tűnő dolgokat, amik a jövő fáinak magjai lehetnek. Lehet az egy szó, egy személy, egy helyszín, vagy bármi. De ha a múltunkat keressük mindenhol, a régi dolgokat, mondva, hogy "én itt már jártam", akkor nem fedezzük fel az új dolgokat. Mert idővel minden változik. És a jövő hogy jön ide? Valaki nem a múltjával foglalkozik, hanem a jövőjébe kíván belelátni. De a jövő rengeteg lehetőséget tartogat számára, számodra, számunkra. Ezekből majd egy lesz a jelenünk, később az az egy a múltunk. De ne akarjuk befolyásolni a jövőt abban, hogy melyik. Mert elmondanám, hogy nem fog sikerülni.
Vigyázzunk a jelennel is. Minden másodperc értékes. Próbáljuk meg életünk minden másodpercét úgy élni, hogy ha egy boldog percet akarunk majd a jövőben, örömmel emlékezzünk vissza rá. Egy baráttal, a családdal, rokonokkal, jó ismerősökkel rengeteg fantasztikus élményben lehet részünk. Higgyük el! Nem azt fogjuk sajnálni, amit megtettünk, hanem azt, amit nem! Tehát ne szalasszunk el egy lehetőséget sem, mert nem tudhatjuk, mit hoz a jövő. Ha befolyásolni szeretnénk a jövőnket, azt csak a jelenben tehetjük meg. Sehol máshol. Ne keressük tehát a megoldást, vigaszt vagy választ sem a múltban(kivéve a történelem dolgozatoknál), sem a jövőben! A jelen majd mindent megold helyetted!

2015. május 25., hétfő

Álomvilág

Egy olyan világban élni, ahol minden jó. Mindenki eléri a célját. Ahol mindenki megkapja amit és akit szeretne. Küzdeni kell érte, de a siker garantált. Senki nem veszít. Nincsenek bántások, sérelmek. Nincs harc, háború, sírás és nincs halál és betegség sem. Mindenki éli a saját, BOLDOG életét, egyedül vagy családosan. De ez nem azt jelenti, hogy mindenki 2 diplomával és 5 nyelvvizsgával rendelkező rajzművész, énekes vagy zongoratanár felsőfokon. Nem. Mindenki az, ami vagy aki szeretne lenni. Orvos, titkár, művész, színész, könyvelő, tanár vagy akár portás. Mindenkinek megvan a saját feladata. Ez egy hibátlan, mondhatni tökéletes világ. De ez a világ csak az álmainkban létezik. A valóságban a diákok le vannak terhelve, akárcsak a felnőttek is. Mindent kényszerből teszünk. Nincs időnk boldognak lenni. Aki mégis szakít időt a boldogságra, az(épp szabadságon van, vagy szüneten, ha pedig nem, akkor) másban nem jeleskedik. Munkában, tanulásban, nevelésben, magatartásban. Senki sem tökéletes. Ez a világ sem. És soha nem is lesz az. Itt vannak a csalódások, betegségek, de ugyanúgy vannak jó dolgok és egészség is. A kényszerből végzett feladatok végzése közben csak meg kell látni a jó dolgot. Egy iskolai, munkahelyi közösség. A barátok. Vagy akár egy közösségi oldalon egy-egy csoport vagy oldal közössége. Mindenki a barátod. Az író és az olvasók közötti kapocs is egy jó dolog. A barátság itt is kezdődhet, e sorok között. Ez már egy ok a boldogságra! Az, hogy te ennek, vagy bármilyen közösségnek a tagja lehetsz! Kisebb-nagyobb élményeket, eseményeket megoszthatsz másokkal, és ők is megoszthatják veled az őket ért csalódásokat, problémákat. Egy könyv olvasásával a szereplő életének részese lehetsz. Te is átvészeled a szereplő életének rossz vagy nehéz pillanatait is. Az örömeivel pedig együtt tudsz örülni. Egyszer olvastam egy jó gondolatot, mikor az egyik kedvenc írónőm(Leiner Laura) új könyvére(Késtél) lehetett olvasói véleményeket írni. "Laura könyvei által már több életet is átélhettem. Egy gimnáziumot, méghozzá a Szent Johanná-t! Egy felejthetetlen fesztiválon is részt vehettem, amit Bábel-nek neveztek el. Végül, de-remélem- nem utolsó sorban egy pörgős szilveszterein is részt vehettem." De ez minden könyvvel így van. Egy életet mesél el, aminek ha elolvassuk, mi is a részesei lehetünk. Ha a mi életünk nem is a legjobb, fogjunk egy jó könyvet és olvassunk egy majdnem tökéletes életet, vagy egy, a sajátunkhoz hasonlót. Ezek adják az álomképeket. A tökéletesség csak álomvilág. Nem muszáj könyvet olvasni, mert az álomképek egy-egy jól megalkotott sorozat vagy film által is nevetésre, vagy éppen sírásra késztethetnek minket. De a könyv az igazi álomkép, hiszen ott teljes mértékben a saját képzelőerőnkre hagyatkozunk.

Elinor Art

2015. április 20., hétfő

Hmm...

Hallottatok már olyat, hogy egy sztorinak/regénynek a kezdete, és a befejezése megvan? Az nagyon jó! De akkor hol a közepe? A legizgalmasabb, legérdekesebb rész; a tetőpont? Ez egy író számára nagy gondot szokott jelenteni. Nálam ez általában úgy szokott kinézni, hogy vagy nem tudok belekezdeni, vagy ha belekezdek, nem tudok leállni, de vége nincs. Vagy csak belekezdek a közepébe és se füle, se farka. Ez is egy ilyen történet. Egy "közép". Akkor lássunk hozzá! Jó olvasást! :)
Elinor Art

Az orvosi rendelőből kiérve összehúztam a kabátom és nyakamba tekertem a nagy sálamat. Egy csapat tizenéves fiú és lány jött velem szemben. Egy lány is köztük volt az osztályomból. Pár éve összevesztünk és azóta nem nagyon kedvel. Láttam, ahogy valamit odasúg a mellette állónak, majd összenevetnek. Tudtam, hogy rólam van szó, hiszen felém mutogattak nevetgélve. A sálamba fúrtam az állam és a kezeimet belemélyesztettem a zsebeimbe. A járdát néztem, úgy kerülgettem a pocsolyákat, majd mikor elhaladtam mellettük, láttam, hogy az egyikőjük engem néz. Mikor már a sarokra értem, még mindig éreztem magamon a fiú tekintetét. Aztán megállt mellettem.
-Sajnálom.- mondta.
Elkezdtünk beszélgetni és elmondta, hogy korábban őt is sokan csúfolták. Ő elmondta, mit tett, majd megfogta a kezem és húzni kezdett befelé egy épületbe. A pláza. Legalábbis mi, akik errefelé élünk, így hívjuk. Rengeteg bolt, lépcsők és folyosók. Megállt egy kirakat előtt, és rámutatott egy szép, sötétkék alkalmi ruhára. 
-Kezdhetnéd a változtatást ezzel a gyönyörű ruhával. Amint rád néztem, ez a ruha jutott rólad eszembe, és hogy rajtad csodálatosan állna.
-Ebben a hülye időben?- csattantam fel.- Te megőrültél?? Nem is beszélve arról, hogy hova venném fel?!
-Csak próbáld fel, az én kedvemért! 
-De hát nem is ismerlek!
-Ugh, tényleg. Bory Balázs vagyok, 16 éves, hipochonder, amiből adódóan a becenevem Hipó.
-Örvendek, Balázs. Én Virág vagyok, 15 éves, rengeteg becenévvel ellátva, de hallgatok minden névre. 
-Én is örvendek, Szépség, de szólíts csak Hipónak. 
-Hey! A szépség jelzőt ki engedte meg?? Egyáltalán nem vagyok szép.
-Akkor csak próbáld fel a ruhát, ami még gyönyörűbbé tesz!
-Oké, oké, de nem veszel nekem semmit!-ezzel bementem a boltba, és megkértem az eladónőt, hogy vegye le nekem azt a ruhát. Amíg vártam a ruhára, Hipó letelepedett az öltözőfülkékkel szemben lévő padra, aztán átvéve a ruhát már el is tűntem az egyik fülkében a szeme elől. Felvettem a csodálatos ruhát, belenéztem a tükörbe és véleményt alkottam. A hajam szép, és a gyönyörű ruha ezt ki is hangsúlyozza. De az arcom az egyetlen dolog, ami rontja az összképet. Kiléptem a fülkéből, ő pedig felnézett a padon ülve és elakadt a lélegzete.
-Muszáj megvenned ezt a ruhát!
-Nincs szükségem rá!-feleltem reflexből. Visszamentem a fülkébe, ahol belebújtam a farmerembe, színes pólóval, egyszínű pólóval és tornacsukával. A ruhát visszaadtam az eladónak, majd kirángattam Hipót az üzletből. 
-Ne már! Miért nem vetted meg? Tökéletesen áll neked!
-Nincs szükségem rá.-ismételtem magamat.
Ekkor ő került előre és szorította a kezemet, úgy húzott egy aprócska ajtó felé. Pont befért rajta, én pedig könnyebben bemásztam.
-Ez mi?-kérdeztem.
-Labirintus. Gyere, megmutatom a kedvenc részem! Én terveztem.-mondta, majd elindult hol térden, hol guggolva, de volt olyan rész is, ahol fel tudtunk állni. 
-Üveg csöveknek látszanak, belülről. Kívülről nem lát be senki, mi viszont kilátunk.-állt meg egy nagyobb "buborékban" a csőrendszerben. Megvárta, míg én is felállok, majd megmutatta az üzleteket.- Innen az összeset lehet látni.
Amíg bámészkodtam, ő elém állt, hátra simította az esőtől ázott hajam a fülem mögé, ezzel késztetett arra, hogy a gyönyörű barna szemébe nézzek. A barna szemhez barna haj társult. Mélyen a szemembe nézett ő is, majd közelebb hajolt és gyengéden megcsókolt.

2015. március 24., kedd

Napi motiváció

Sziasztok! 
Szombat reggel leírtam az előző esti gondolkozásomat, és mint kiderült, ezzel az egyik barátomnak nagyon sokat segítettem, úgyhogy gondoltam, hátha nektek is tudok segíteni valamit! Ne adjátok fel!
Elinor Art

Az élet hasonló egy harchoz. A pajzs jelképezi a lelkünket. A kard a bátorságot, a pajzs mögött álló ember az agyat és a szívet. Az ellenség a fájdalmak, félelmek és örömök együtt. Mivel ugyanolyan harci felszerelésben vannak, nem lehet őket megkülönböztetni. Van, mikor a fájdalommal szállsz harcba, de néha az örömöt szeretnéd leküzdeni. Néha viszont a menekülést látod az egyetlen megoldásnak, az azonban nem segít. Ha csak állsz, pajzzsal a kezedben, és a félelmek, fájdalmak, örömök felől záporoznak a nyilak, repkednek a kövek, ágyúgolyók, eldördülnek a puskák, nem nagyon érsz semmit. Olyan, mintha feladnád. De nem adhatod fel. Kényszerítenek a fájdalmak, félelmek, örömök a harcra. Ilyenkor csak a pajzs horpad be, s a lelked sérül. De nem halsz meg, nem adod fel. Ha egy öröm-nyíl eltalál, egy seb, egy horpadás begyógyul. Ám az öröm nyila néha óriási fájdalmat tud okozni, ha áttör a pajzsodon és a szívedbe fúródik. Ezért jó, ha ezt a harcot nem egyedül vívod. A harcot a körülötted lévőkkel vívod. Család, barátok, ismerősök. Ők nem tudnak küzdeni a te ellenségeid ellen, és te sem tudsz küzdeni az ő ellenségeik ellen. Viszont ha sérül valaki, tudod ápolni, és ha te sérülsz, ők is tudnak ápolni téged. De a pajzs, ami egyszer sérült, már sosem lesz az eredeti. Kicserélni nem tudod. Ezt a harcot nem lehet feladni. Mikor kezdődik a harc? Mikor megszületsz. Mikor lesz vége? Amíg a Földön élsz. Van benne szünet? Nincs, örökké tart, folyamatosan. Ki készít fel rá? Ki képez ki? A szüleid, testvéreid, barátaid, rokonaid, de akár az ismerőseid, vagy ismeretlenek is. Ők nem képeznek ki teljesen, ők csak megadják a "kezdőlöketet". Onnantól a saját utadat járod. Te tapasztalsz, te gondolkodsz, rájössz dolgokra. Mikor egy a szeretteid közül elesik a harcban, te még jobban harcolsz, akár helyette is. Egyre erősebb, bátrabb leszel a harcban. Van, mikor könnyek között, zuhogó esőben harcolsz, van, mikor szíved viharaiban, nagy szélben harcolsz, de mikor villámok sújtanak, akkor sem adod fel. Ez az élet harca. Nem lehet feladni. Az utolsó lélegzetvételedig küzdeni kell.

2015. március 12., csütörtök

Egy történet...

Sziasztok! 
Ma egy olyan történetet hoztam nektek, aminek nincs címe. Ha elolvastátok, várom a véleményeteket, esetleg cím-ötleteteket! "Fired story", azaz "égett történet" címen mentettem el. Jó olvasást! 
Elinor Art

Miután felkeltem és elvégeztem a reggeli teendőimet, elindultam dolgozni. Mikor kiléptem az ajtón, furcsa érzésem támadt. Mintha figyelnének. Lenéztem a lábtörlőre és egy borítékot láttam. Az én nevem volt rajta, fekete betűkkel. Kinyitottam. Egy régi kép és egy levél volt benne. A fényképen egy régi ház volt. A fotó régisége és megégetett széle miatt alig lehetett kivenni, hogy milyen az a ház. De az jól kivehető volt, hogy tűz ütött ki benne. A fénykép hátulján pedig… a… a lakcímem? És egy évszám: 2005. Abban az évben költöztem ide. Pontosan 10 éve. Megnéztem a levelet. Egy újságcikk részlet volt az elején.
„A McKourtney család otthona 2005 tavaszán váratlanul kigyulladt. 1995-ben egy ugyan ilyen tűzeset áldozata lett a Holmes család. 10 évvel korábban pedig a Burns család. Ma eladták a felújított házat. Egy fiatal hölgy vette meg. Vajon őt is foglyul ejti a tűz? Vagy nem is lesz következő? Senki nem tudja.”
U.i.: Ha Ön kideríti a tűz okát még a mai nap folyamán, akkor biztosíthatom, hogy túléli az éjszakát.
Eléggé furcsa és fenyegető volt ez az utóirat. Az újságcikk pedig ijesztő. De nem vagyok babonás, és tudom, hogy úgy sem történik semmi!
A munkahelyemen leültem az irodámban a forgós székembe, és odagurultam az asztalhoz. A lehajtott laptopom tetején ott volt egy boríték. A nevem ugyan úgy volt ráírva, mint arra a borítékra, amit otthon találtam. Ezt is kibontottam. A levélben ez állt:
Szóval nem bízik bennem! Menjen haza és derítse ki, hogy mi okozza a tűzeseteket a házában! Ha megsemmisítjük a tűz okát, akkor Ön biztonságban térhet nyugovóra!
Ez már nem vicc. Haza kell mennem! Valami azt súgja, hogy a padláson kell keresnem. Egy olyan dolgot, ami már legalább 30 éve ott van, és nem esett semmi baja, hiszen az okozta a tüzet.
A zseblámpám elromlott, és a padláson nincs villany. Egy öreg lámpást kerestem elő a szekrényemből. Egy mécsest is találtam a konyhában, és meggyújtottam. A régi, fából készült lépcsőfokok nyikorogtak a lépéseim súlya alatt. A padlásra érve egy öreg könyvespolcot láttam. Mellette egy íróasztal volt, rajta egy régi lámpa állt, az asztal mellett pedig egy régi szék. A tetőablakon kinézni nem tudtam, mert ellepte a korom. A könyvespolc és az asztal csak annyira égett le, hogy még meg tudott állni a saját lábán. Viszont a polcon csak egyetlen könyv volt. Levettem a polcról, és letöröltem róla a sok éven keresztül rárakódott por és pókháló réteget. Kinyitottam, és a megsárgult lapokon nehezen olvasható kézírással ez állt: Adam Cruise: Fiamnak emlékbe. A könyv egy kisfiút életét mutatja be, az apa szemszögéből. Az utolsó lapon ez állt:
„A fiam, Peter Cruise 1905 tavaszán született. Születésének napján elkezdtem írni ezt a könyvet. 1915-ben azonban egy furcsa dolog történt. Én, kezemben a könyvvel ültem az íróasztalomnál, és éppen írtam a 10 éves fiam szokásait, hogy éppen mit csinál. Ekkor a konyhából kiabálást hallottam. A feleségem, Lucy a konyhából ordított nekem, hogy menjek, fogjam Peter-t és vigyem ki a házból. Megfogtam a könyvet, lerohantam a lépcsőn, és Petert kézen ragadva kifelé vettem az irányt. A konyhából füst szivárgott ki. A feleségem nem jutott ki a házból. A lángok áldozata lett. A fiamnak és nekem nem lett bajunk, de pár nappal később egyedül maradtam. A fiam füstmérgezésben meghalt. A könyv írását abbahagytam, még a tűzeset előtti percben, de ezt az oldalt még megírtam. Hogy tudják, nem azért ért véget így a könyv, mert ráuntam az írásra. Aki ezt olvasod, kérlek, vésd jól a szívedbe! A tűz fogságában az emberek változnak, akár a lángok. A könyvet hagyd ott, ahova tettem, mert ha elviszed, azzal csak magadnak teszel rosszat!”
Ötször is elolvastam az utolsó lapot, de még mindig nem értem. Miért tennék magamnak rosszat azzal, hogy elviszem? Ha megmutatom valakinek, abból még nem lehet bajom, igaz?
Ez csak egy könyv. De miért foglalkozok én ezzel? Egy könyv nem tud felgyújtani semmit! Miért is ez lenne a bizonyíték. A könyvet 10 évig írták. 10 évet élt a kisfiú. 10 évente esik áldozatul a ház lakossága a tűznek. Az anyuka tűzben vesztette életét, a fiú füstmérgezésben. Lássuk, mit ír a Google erről az Adam Cruise-ról!
„Adam Cruise 1880-ban született, 1925-ben hunyt el. Otthon dolgozott, íróként. A könyveit kinyomtattatta, de előtte egy kézzel írt példányt is készített. Egyetlen könyvről tudunk, ami nem lett kinyomtatva, de a kézirat valahol megvan. De senki nem tudja, hol van ez a könyv, és hogy befejezte e egyáltalán, mert csak a barátainak mondta el, hogy a fia születése óta írja a könyvet, a fiáról. 1905-ben kezdte tehát a könyvet írni. Mikor a fia betöltötte a 10. életévét, a családi házuk kigyulladt. A tűzben csak az anya vesztette életét. A fiú pár nappal később füstmérgezés gyanújával kórházba került, ahol az ellátás nem volt megfelelő, ezért ő is elhunyt. Adam Cruise azonban a családja elvesztése után visszaköltözött a házba, amit felújított, és ott írogatott. Javarészt csak magának, de egy könyve megjelent. 1925-ben ő is a lángok áldozata lett, mint a felesége.”
Elég érdekes, hogy ő is tűz által halt meg… 1915-ben a családja, 1925-ben pedig ő. Mindenki a tűz miatt. Várjunk csak! A két évszám között pontosan 10 év van!!!
A kisfiú 10 évesen vesztette életét. 10 év múlva az apa is áldozat lett. A gyilkos a tűz. De mi a tűz oka? Azt már tudom, miért 10 évenként. De mi az ok? A könyv!!! Valaki el szeretné pusztítani a könyvet! De ki, és miért? Az utolsó oldal miatt! Azért, mert az író leírta a gyilkost! A tüzet. Leírta, mi történt. De mégis ki szeretné ezért elpusztítani?!? Sietnem kell, mert már este 6 óra van. A kisfiú! Azért szeretné elpusztítani azt az oldalt, mert ez arról szól, hogy az anyja meghal. És azért is, mert az apja írta le! Ezért bosszút áll 10 évenként az új lakókon! Pontosabban azon a helyen, ahol a könyv van. De a könyvet nem lehet elpusztítani! A tűz szinte mindennek és mindenkinek a legnagyobb ellensége! De ezt a könyvet még az sem pusztítja el! Ha tudnám, ki írta a levelet, elvinném neki a bizonyítékot, hogy megtaláltam a tűz okát![…]
Kiléptem az ajtón, hogy elinduljak a szokásos esti sétámra, de a küszöbön megtorpantam, mert a lábtörlőn egy újabb borítékkal találtam szemben magam. Újra egy levél volt benne.
„Ha megvan a tűz oka, hívjon fel!”
Emellett az egy mondat mellett szerepelt egy telefonszám. Visszamentem a házba, és felhívtam. Egy idősebb férfi vette fel a telefont, és megkérdezte:
- Rájött a tűz okára?
- Igen, de…
- Ne folytassa! Mikor tud fogadni?
- Bármikor.
- 5 perc múlva ott vagyok, addig szedje össze a gondolatait, és a bizonyítékokat!
Így is tettem. A laptopom, azon megnyitva a cikk, Wikipedia-n, ahova a Google átirányított. A könyv mellett a lámpásom, hogy meg tudjam mutatni a padlás-szobát. A férfi tényleg megérkezett 5 percen belül. Elmondtam neki, hogy miről szól a könyv, felolvastam az utolsó lapot, és a cikket. Aztán megkért, hogy mutassam meg, hol találtam a könyvet. Felmentünk a padlásra. Ő körbenézett, a könyvvel a kezében. Egyszer csak füstszagot éreztem.
- Ég valami!- szólaltam meg. A férfi letette a könyvet az asztalra, és együtt rohantunk le a lépcsőn, majd ki a hatalmas kertbe, ami már mezőként szolgál. A konyhából füst szivárgott ki…

2015. február 14., szombat

PERFECTO Love story

Sziasztok!
Szolfézs órán megszállt az ihlet és nem tudom, miért, de egy love story vázlatát kaptam. És mivel ma Valentin nap van, úgy gondoltam, megosztom veletek... (Bár én csak Pósa Ricsi(SzJG) születésnapját ünneplem ezen a napon... De olvassátok! :) )
Elinor Art

Apukám éppen a húgomat szidta le, mikor a cuccaimmal a kezemben, egy sállal a nyakamban elhagytam a házat. A hátam mögött a naplemente látszott az égen. Narancssárgás és lilás színek kíséretében ment lefelé a Nap az égbolton. Tehát a naplementében sétáltam a járdán, amit a még ősszel lehullott falevelek borítottak. A leveleket rugdostam, aztán felfigyeltem valamire. Havazni kezdett. Az apró hópelyheket a szél össze-vissza fújta. De én csak néztem. A fejemben elindult egy zene. Passenger- Let her go. "Only miss the Sun, when it starts to snow." Én ilyenkor mindig a szövegen gondolkozok. "Mikor esni kezd a hó, csak a Napot hiányolod." Ez igaz. Hiányzik a napsütés. De azért jó látni egy kis havat is, hiszen tél van... A kottáimat gyorsan beletettem a füzetembe, nehogy elázzanak a hó miatt. Ezeken kívül még egy tolltartó alkotta a felszerelésem. Ebből már nagyjából ki lehetne találni, hogy hova indultam. Van egy faház, a város melletti kis erdőben. Ebben a kis házban szoktam gondolkozni. A gondolatmeneteimet segíti egy fehér zongora. Nem sok minden van ebben a kis kunyhóban, mindösszesen csak a zongora, egy szék, egy kis asztal és egy lámpa, ha sötétben mennék.
[...]A zongora billentyűire helyeztem az ujjaimat. De még mielőtt belekezdtem volna a Beethoven-darabba, zajokat hallottam kintről. De nem törődtem vele, hiszen csak egy állat volt, vagy valami hasonló. Szóval újra visszahelyeztem a kezem a zongorára és belenéztem a kottába, bár már fejből tudtam mind a négy oldalt. Belekezdtem, és olyan átéléssel játszottam, hogy nem is figyeltem másra, csak a dallamra. Szinte csukott szemmel játszottam, de egyetlen hibát sem ejtettem. Tökéletesen sikerült kizárni a környezetemet. Ezért is ijedtem meg, mikor a darab végénél valaki megtapsolt. Oldalra néztem, és egy barna hajú fiú állt mellettem.
- Bravó! Gyönyörű volt!
- Öööö... Köszönöm, de...
- Tudom, tudom... Mit keresek itt... Igaz?
- Hát... Igen...- dadogtam. Nem tudtam belenézni a smaragd zöld szempárba.
- Idáig követtelek, és mikor hallottam, hogy játszol, nézni is szerettem volna... Így hát ablak hiányában bejöttem.
- És miért pont engem követtél? Egyáltalán miért követtél?- kérdezősködtem. A választ nem szavakkal adta meg. Felhúzott a zongorától, a szemembe nézett és megpuszilt. Ebből már sejthettem, hogy tetszem neki.
- Most már érted, vagy még mindig nem?- kérdezte.
- Talán.- mondtam, és visszaültem a zongorához. Én elkezdtem egy másik darabot játszani, miközben ő körülnézett, széket keresve. Aztán beletörődött, hogy csak egy szék van, és leült a sarokba, a földre. Csak nézett maga elé. Én pedig csak játszottam a darabot. Közben gondolkoztam. Mióta tetszem neki? Miért? És még sok hasonló kérdés felvetődött bennem. Miután lejátszottam az utolsó hangjegyeket, megszólalt.
- És most meddig nem szólsz hozzám?
- Ki mondta, hogy nem szólok hozzád? Csak kérdések járnak a fejemben folyamatosan. Mióta? Miért? Mit tettem?
- Nem tettél semmit...- mondta, és hallottam, hogy feláll.- Elég, hogy létezel. A kis hülye szokásaid, a tehetséged, hogy kedves vagy, aranyos, stb. Én ezeket szeretem benned.
- De bennem nincs semmi szeretni való!
- Számomra van. Te is gyönyörű vagy. Gyönyörűen játszol a zongorán.
- Azért ennyire nem...- pirultam el.
- De.- húzott fel megint a zongorától, mélyen a szemembe nézett és megcsókolt.
[...] Most már ketten ültünk a széken. Előkotortam a legkönnyebb darabom a füzetből, és azt tettem ki a kottatartóra. Elkezdtem játszani, ő pedig a kezemre tette az övét, így követte a dallamot. Aztán megpróbálta egyedül is, de nem nagyon ment, ezért még egyszer megmutattam. Miután befejeztem, gyors pillantást vetettem a mobilom kijelzőjére, hogy tudjam, mennyi az idő. 22:13.
- Mi???- meredtem a képernyőre döbbenten.- Már ennyi az idő????
- Nyugi! Semmi baj! Hazakísérlek!- mondta.
- Nem kell, hazatalálok egyedül is, csak már nagyon késő van...
- Pont ezért kísérlek haza! Hogy ne mászkálj ilyen későn egyedül!
- Öhm... Köszönöm?- feleltem bizonytalanul. De csak egy mosolyt kaptam válaszul. Gyorsan összeszedtem a kottákat, és eltettem a füzetbe, a tolltartóm is előkerült, szóval indulhattunk. A villanyt lekapcsoltam, az ajtó pedig zárva, szóval semmit nem fognak elvinni innen. Elindultunk hazafelé, és út közben beszélgettünk. Még öt perc sem telt el, de fogta a kezemet, amíg meg nem érkeztünk a lakhelyemhez. A kapu előtt szembe fordult velem és a másik kezemet is megfogta. Megcsókolt, majd megölelt. Ölelés közben pedig a fülembe súgta: "Szeretlek". Majd újra megcsókolt, és jó éjt kívánt. Mikor feleszméltem, már csak a távolodó alakját láttam eltűnni az éjszaka gyéren kivilágított utcán.

2015. január 27., kedd

Egy cikk...

Sziasztok! 
Ma egy cikket hoztam, amit még régebben írtam... Részben a félelmekről szól, azon belül pedig a sötétségtől való félelemről... Ez most jóval rövidebb, mint az előző... De ez csak egy gondolatmenet...
Jó olvasást! 
Elinor Art


Nem a sötéttől félnek az emberek. Hanem attól, hogy történni fog valami a sötétben. A hírek csak a rossz dolgokról szólnak. Ide betörtek, azt felgyújtották, gyilkosság, baleset, kirabolták... Ez azt mutatja meg, hogy soha senki sincs biztonságban. Ha van egy rosszakaród, az nem fogja feladni, amíg élve lát. Este minden furcsa vagy gyanús hangra van magyarázat. De az ember nem keresi a magyarázatot. Szellemek, betörők, démonok. A legrosszabb dolgokra gondolunk ilyenkor és főleg a nem létezőkre. Pedig... ki tudja? Lehet, hogy csak az óra ketyegett vagy a függöny ért hozzá valamihez...


2015. január 25., vasárnap

Hát akkor essünk neki...

Sziasztok!
Elinor Art vagyok, egy kezdő írónő... Vagyis... Kezdő?? Még nem is vagyok a szakmában... Csak próbálkozok... Elég gyenge próbálkozások... Ezért is szeretném, ha olvasnátok belőlük egy párat. Rövid történetek, "cikkek", gondolatmenetek. Egy szóval... Egy kis valami... Ezért lett ez a blog neve is. Akkor jöjjön az első iromány, egy rövid történet. Nem is annyira rövid, mert az A/5-ös füzetemben 4 oldal lett... Szóval ez hosszabb sztorinak számít... 
FIGYELEM!!!! Gyenge idegzetűek ne olvassák este! (És másnak sem nagyon ajánlom estére.)
Elinor Art

Egy estével lett vége...
A lány aznap újra elővette a pengét, és megvágta magát. A bal csuklóján még látszottak az előző sebek, de ő új sebeket vágott a régiek helyére. Aztán a jobb kezén is sormintát vágott. A régi vágások közé egy-egy újat. A fürdőszoba padlóján lassan egy kis vértócsa keletkezik. Feltakarítja és visszamegy a szobájába. Az egyik közösségi oldalra kiírja az egyik kedvenc idézetét. "Egy kés, egy ér, egy liter vér és egy élet véget ér." Ezután szokás szerint jó éjszakát kíván a barátainak. Ez nem tart sokáig, hiszen nincs sok barátja. Egy olyan barátja sincs, akivel minden nap találkozna. De ettől a 2-3 baráttól azért elköszön. Ő sem tudja, mi lesz másnap. De most befáslizza a kezét, hogy ne hagyjon nyomot az ágyneműn. Kezében a telefonjával elvánszorog a villanykapcsolóig, és lekapcsolja azt. Pár másodpercig teljes sötétség uralkodik a szobán. Azonban feloldja a telefonját és azzal világít, hogy elbotorkáljon az ágyáig. Az ágy szép rendben van, már csak rá vár. Bevetődik az ágyba, betakarózik a sötétszürke takaróval. Amíg a hátán fekszik, gondolkozik. A múlton gondolkozik. Azon, hogy ma miért sebesítette magát. Azon, hogy ma mennyi sértést és bántást kapott. Egyszer olvasott egy idézetet, amit mindig próbál megvalósítani, de sosem sikerül. "Ha az élet ad száz okot, hogy sírj, te adj neki ezer okot, hogy nevess!" A száz ok a sírásra mindig megvan, talán még több is. De a nevetésre maximum egy-két okot talál... Ez most is így van. Legördül egy könnycsepp az arcán. Aztán még egy, amit még másik száz követ. Az elmúlt napokban sokszor sírta álomba magát. És most is könnyek között alszik el. 
Reggel zörgésre ébred. Körülnéz a szobájában. Az anyukája keres valamit, A szemébe néz és tudja, mit keres. A lány telefonját és laptopját. A lány nehéz szívvel, de átnyújtja a két eszközt, ami segítségével tudna beszélni a barátaival. Bedobálja a táskájába a tankönyveit és a pénztárcáját, egy kis pénzzel. Felveszi az egyszínű fekete pólóját, felhúzza a fekete, szaggatott farmerját, a fáslit eltakarja fekete és sötétszürke szilikon karkötőkkel, összecipzározza a fekete pulóverét. Kifésüli a hosszú, sötétbarna haját, ami így a vállára göndörödik. Belenéz a tükörbe és a szeme alól a karikákat egy kis alapozóval elfedi. Ezen kívül még egy kis szempillaspirál a sminkje, de azzal sem tölt el túl sok időt. Egy gyors fogmosás után pedig a fekete keretes szemüvege is a helyére kerül. Amint felvette a bakancsát és a fekete bőrdzsekijét, felkapja az öltözékével azonos színű iskolatáskáját és lerohan a konyhába. A fekete hátlappal rendelkező telefonja ott fekszik az asztalon, ő mégis csak a szendvicset dobja bele a táskába, és egy gyors köszönéssel elhagyja a házat. Az iskolabusz ebben a pillanatban gördül be a ház elé. Felszáll rá, és leül a végébe. A fülhallgatóját előszedi a zsebéből és szokásosan berakja a fülébe. Csak most azzal a különbséggel, hogy nem szól benne a zene. Senki nem szól hozzá, és nem ül le mellé, mert a mellette lévő ülésen a táskája van. De felszáll egy fiú és odamegy hozzá. Mellé szeretne ülni. A lány leteszi a táskáját a lábához és a fiú leül mellé. Egy ideig szótlanul és mozdulatlanul ülnek. A lány az ablakon keresztül figyeli az utca reggeli forgalmát. A fiú megfogja a lány csuklóját és széthúzza a karkötőket. A lány megpróbálja elhúzni a kezét, de a fiú nem engedi. Megkérdezi, hogy miért van bekötve, de a lány válasz nélkül felpattan és elmegy a busz elejébe. Leszáll és az osztályterméig meg sem áll. Ledobja a táskáját az utolsó padra és leül a székre. Nem nagyon figyel arra, hogy mi történik az órákon, csak azt várja, hogy vége legyen az utolsónak is. A nap végén ő hagyja el elsőként a termet, de nem hazafelé veszi az irányt. Vesz egy buszjegyet, és elmegy a folyóhoz. A hídon kinyitja a táskáját és kivesz két füzetet belőle. Az egyik füzet a naplója. Megtámasztja a korláton és elkezdi lapozgatni, olvasgatni. Egyesével tépi ki a lapokat, majd egy idő után megunja és az egészet, úgy, ahogy van, beledobja a vízbe. A másik füzete egy mindenes füzet. Abban vannak a rajzai, írásai. De ezt nem a vízbe dobja, csak a táskája mellé. A hídon sokan vannak, mint mindig. Felül a híd korlátjára és onnan figyeli a tömeget. Észreveszi a fiúz, aki reggel mellette ült a buszon. A fiú is észreveszi őt, és odafut a lányhoz. Őt kereste. Afelől érdeklődik, hogy mire készül a hídon a lány. De ő nem válaszol, csak megmutatja. Elengedi a korlátot és a mélybe veti magát...

Egyszer mindenkivel megtörténik... Elmegy, de soha nem tér vissza. Nem jelentkezik, senki nem tud róla semmit. Napokra, hetekre, hónapokra eltűnik. Senki sem tudja, hogy még életben van e... Lehet, hogy egy percre sem tűnt el, hanem az első percben véget vetett az itteni életének. Senki nem tudja, hogy hova került ez után...