Sziasztok!
Ma egy igaz történetet hoztam el nektek. Íme!
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kislány és egy kisfiú... Nem, nem... ne kezdjük az elején... Tekerjünk bele...
~~~ 2014.12.05. Igen, ezt mindenki tudja, itt kezdtek el beszélgetni, stb., stb., stb.... Tekerjünk még...
~~~ 2015. 04. 04. Nem. még mindig nem jó, itt még csak először találkoztak...
~~~ 2015. október 29. TÖKÉLETES! A fiú ekkor majdnem 17 éves volt, a lány pedig majdnem 14. Nem testvérek voltak, de nem is szerelmesek... Legalábbis egymásba nem. Ezen a napon találkoztak másodjára. Méghozzá egy plázában. De azt tudni kell, hogy a lány egyáltalán nem szeret plázázni. Tehát a fiú vette rá, méghozzá a következő tényekkel: nagy, meleg van odabent, és sok ülőhely van. XXI. századi módszerrel nagynehezen megtalálták egymást (telefont nyomkodva: "HOL VAGY???" "Itt." " De hol????"), majd a lány szülei útnak indították őket, mondván: "Fél hatkor találkozunk a villamosmegállóban!" Tehát volt két órájuk, amit együtt eltölthettek. Kétszer bejárták a plázát, majd átmentek a szomszédos, kisebb plázába, visszamentek, és megláttak egy könyvesboltot. Bementek, a lány nem nagyon nézelődött, mert nincs nagyon ideje olvasni, viszont hagyta a fiút nézelődni, bele-bele olvasni egy-egy könyvbe. Majd egy polcnál megállt a fiú. "Ifjúsági irodalom". "Ezt olvastad?"- mutatott egy könyvre, a lányhoz intézve a kérdést. A lány csak bólintott. "Két részes?"-érdeklődött tovább a fiú. "Nem, hanem három, csak a legújabb még nincs itt..." "És miről szól?"- kérdezte a fiú. A lány elmagyarázta, úgy nagyjából az első kötet tartalmát, mert a másodikra még sajnos nem volt ideje, viszont az írónő könyvei egy-két kivétellel megtalálhatóak az otthonában.
~~~ 2014.12.05. Igen, ezt mindenki tudja, itt kezdtek el beszélgetni, stb., stb., stb.... Tekerjünk még...
~~~ 2015. 04. 04. Nem. még mindig nem jó, itt még csak először találkoztak...
~~~ 2015. október 29. TÖKÉLETES! A fiú ekkor majdnem 17 éves volt, a lány pedig majdnem 14. Nem testvérek voltak, de nem is szerelmesek... Legalábbis egymásba nem. Ezen a napon találkoztak másodjára. Méghozzá egy plázában. De azt tudni kell, hogy a lány egyáltalán nem szeret plázázni. Tehát a fiú vette rá, méghozzá a következő tényekkel: nagy, meleg van odabent, és sok ülőhely van. XXI. századi módszerrel nagynehezen megtalálták egymást (telefont nyomkodva: "HOL VAGY???" "Itt." " De hol????"), majd a lány szülei útnak indították őket, mondván: "Fél hatkor találkozunk a villamosmegállóban!" Tehát volt két órájuk, amit együtt eltölthettek. Kétszer bejárták a plázát, majd átmentek a szomszédos, kisebb plázába, visszamentek, és megláttak egy könyvesboltot. Bementek, a lány nem nagyon nézelődött, mert nincs nagyon ideje olvasni, viszont hagyta a fiút nézelődni, bele-bele olvasni egy-egy könyvbe. Majd egy polcnál megállt a fiú. "Ifjúsági irodalom". "Ezt olvastad?"- mutatott egy könyvre, a lányhoz intézve a kérdést. A lány csak bólintott. "Két részes?"-érdeklődött tovább a fiú. "Nem, hanem három, csak a legújabb még nincs itt..." "És miről szól?"- kérdezte a fiú. A lány elmagyarázta, úgy nagyjából az első kötet tartalmát, mert a másodikra még sajnos nem volt ideje, viszont az írónő könyvei egy-két kivétellel megtalálhatóak az otthonában.
Leiner Laura- Késtél a Bexi-trilógia első kötete
Leiner Laura- Hullócsillag a Bexi-trilógia második kötete
Leiner Laura- Illúzió a Bexi-trilógia harmadik kötete
