Andrew-val sosem voltunk túl jó barátok, mégis ezen a kiránduláson az ő bandájához csapódtam. Vagyis pár haverja, Vic, Peet, Tom, és még pár ember mellé. Sosem voltak barátaim, vagyis néha volt egy-kettő általánosban, de egy évig sem voltunk barátok... Valahogy mindig lemorzsolódtak mellőlem, egyszerűen nem tudtak lépést tartani velem... Most, középsuli vége felé azzal a bandával megyek, amelyikkel szeretnék, persze csak akkor, ha muszáj. A suliban a napjaimat egyedül töltöm. Mikor kirándulás van vagy kötelező program, vagy valami, ami érdekel, bárki befogad. Igazából szeretnek az emberek, csak én nem nagyon csípem a társaságot... Sosem voltam sem jó, sem pedig rossz. Mindig megtanultam, amit kellett, de sosem maradtam ki a jó bulikból. Voltam már berúgva, de nem nagyon jött be a dolog, ezért csak ritkán iszom. A hajam viszont mindig festve van. Vagy ombre vagy melír. Valamelyiket muszáj. Igazából mindenki azt mondja, hogy az én sötétszőke hajamhoz valami nem természetes szín kéne, mint például a lila, kék, türkiz, esetleg még a bordó. Nekem pedig tökéletesen megfelel a sötétbarna. Egyszerűen imádom! Most ombre a hajam, de nagyon szeretem, mióta megtalálta a formáját. Hullámos, de nem nagyon. Pont jó, illetve a hossza is ideális. Viszont sosem szerettem magam... Valahogy nem gondoltam sosem, hogy elég szép vagyok... Persze pasim sem volt sosem, bár szerintem ez a kifejezés durva.
Tehát ezúttal egy "Természetfeletti túra a természetben" nevű kirándulásra jelentkeztünk, mert kíváncsi vagyok, hogy mitől természetfeletti... Ez egy több napos túra, azt hiszem, de nem biztos. Majd kiderül. Igazából eddig csak egy mezőn vagy réten, vagy franc tudja, mi volt az, gyalogoltunk keresztül... Semmi nem történt... De most a tanár vagy vezető, vagy... Mindegy. Kreet bá' mutat valami erdős rész felé. Hogy majd ott kell megkeresni egy gyűrűt, aminek olyan ereje van, hogy... Teljesen mindegy. Én nem hiszem el ezt a baromságot. Sötétben világít a gyűrűben a kő, és elvileg pont sötétedésre fogunk odaérni... Fogalmam sincs, mi vezérelt, de odamentem Andrew mellé, és mikor senki nem látta, odanyújtottam felé a kezem, hogy fogja meg, vagy valami hasonló... Ő pedig rákulcsolta ujjait a kezemre, úgyhogy én is követtem a példáját. Mikor odaértünk arra a területre, amit Kreet bá' mondott, mi csak álltunk, még mindig összekulcsolt kézzel, én pedig hozzábújtam. Nem fáztam, nem akartam semmit. Csak hozzábújtam. Sosem fogta még így a kezem senki és sosem bújtam még így hozzá senkihez... De most nagyon jó érzés volt. Egy idő után elkezdte simogatni a kezem, mert valószínűleg elaludtam... Suttogva beszélt hozzám, hogy látja a gyűrűt. Amerre mutatott, pontosabban amit láttam belőle a Hold fényénél, tényleg világított ott valami.
- Elengednél egy percre, hogy megnézzem, mi az?- kérdezte, de mire feleszméltem, már lehámozott magáról... Lehet, hogy fáradt voltam, de az is lehet, hogy csak semmihez nem volt kedvem, tehát meg sem mozdultam.- Ez valóban egy gyűrű. Kell?- kérdezte, mikor pár perc múlva visszatért, de erre sem tudtam reagálni, mert bambultam, ő pedig elmosolyodott és felhúzta az ujjamra.
- És ennek az izének milyen "varázsereje" is van?- ennyi volt az összes, amit ki tudtam nyögni. A válasz a teleportálás és egy kérdés volt, de én válasz helyett csak hozzábújtam, és talán mormoltam valamit. Ő egyik kezével megfogta a kezem, másik kezével pedig átölelt. A másik kezemet zsebre tettem, azon volt a gyűrű. Ez érdekes volt, mert nem világított a gyűrű a zsebemben. Andrew húzott magával Kreet bá'hoz és az iránt érdeklődött, hogy ha valaki megtalálja a gyűrűt, esetleg hogy működik, vagy hogy egyáltalán ki lehet-e próbálni. A túravezető először csak kinevette, aztán mondta neki, hogy a gyűrű működéséhez hatalmas akaraterő kell. Andrew megköszönt mindent, majd arrébb húzott, vissza az erdő széléhez. Ott pedig megfogta a gyűrűs kezemet, úgy, hogy a gyűrűhöz is hozzáérjen, de a másik kezemet sem engedte el. Láthatóan erősen koncentrált, majd szorosan magához húzott, én pedig behunytam a szemem. Mikor kinyitottam, már teljesen máshol voltunk, egy kivilágított téren. De még mindig nem engedett a szorításából. A teret mindenfelé magas épületek és üzletek vették körbe.
- Pisilnem kell...- morogtam a pulcsijába. Nagyon jó volt az illata, majd legközelebb ezt a parfümöt keresem meg a boltban...
- Mit morogsz?- kérdezte kedvesen, és eltolt magától.
- Pisilnem kell.- mondtam határozottan, mire elkezdett nevetni.
- Oda is menjek veled?- kérdezte unottan.
- Szeretnél?- húztam mosolyra a számat.
- Nem, köszi. Megvárlak idekint. Ott, velem szemben, abban a boltban van mosdó.- mondta kedvesen...
- Köszi.- válaszoltam, majd elindultam befelé. Nem volt túl bizalomgerjesztő a látvány, de egyszer ki lehet bírni. Megmostam a kezem, majd az arcomat is, miután elvégeztem a dolgom. Még mindig nem ébredtem fel teljesen. A tükörből egy álmos lány nézett vissza rám, egyszerű hosszú, szürke pulcsiban, ami körülbelül combközépig ért és tapadós farmerben, amihez fekete bakancs társult. Mikor kiléptem az épületből, megdörzsöltem a szemem, és leültem mellé a padra. Megint összekulcsolta a kezünket, én pedig a vállára hajtottam a fejem.
- Van barátod?- tette fel a kérdést hirtelen.
- Nincs.
- Látszik.- mosolyodott el.
- És neked barátnőd?- kérdeztem vissza.
- Van. - felelte, mire összerezzentem és arrébb húzódtam.
- Bocsi...- de mikor el akartam engedni a kezét, folytatta.
- De csak akkor, ha szeretnél a barátnőm lenni...
Buttercup
