Sziasztok!
Szombat reggel leírtam az előző esti gondolkozásomat, és mint kiderült, ezzel az egyik barátomnak nagyon sokat segítettem, úgyhogy gondoltam, hátha nektek is tudok segíteni valamit! Ne adjátok fel!
Elinor Art
Az élet hasonló egy harchoz. A pajzs jelképezi a lelkünket. A kard a bátorságot, a pajzs mögött álló ember az agyat és a szívet. Az ellenség a fájdalmak, félelmek és örömök együtt. Mivel ugyanolyan harci felszerelésben vannak, nem lehet őket megkülönböztetni. Van, mikor a fájdalommal szállsz harcba, de néha az örömöt szeretnéd leküzdeni. Néha viszont a menekülést látod az egyetlen megoldásnak, az azonban nem segít. Ha csak állsz, pajzzsal a kezedben, és a félelmek, fájdalmak, örömök felől záporoznak a nyilak, repkednek a kövek, ágyúgolyók, eldördülnek a puskák, nem nagyon érsz semmit. Olyan, mintha feladnád. De nem adhatod fel. Kényszerítenek a fájdalmak, félelmek, örömök a harcra. Ilyenkor csak a pajzs horpad be, s a lelked sérül. De nem halsz meg, nem adod fel. Ha egy öröm-nyíl eltalál, egy seb, egy horpadás begyógyul. Ám az öröm nyila néha óriási fájdalmat tud okozni, ha áttör a pajzsodon és a szívedbe fúródik. Ezért jó, ha ezt a harcot nem egyedül vívod. A harcot a körülötted lévőkkel vívod. Család, barátok, ismerősök. Ők nem tudnak küzdeni a te ellenségeid ellen, és te sem tudsz küzdeni az ő ellenségeik ellen. Viszont ha sérül valaki, tudod ápolni, és ha te sérülsz, ők is tudnak ápolni téged. De a pajzs, ami egyszer sérült, már sosem lesz az eredeti. Kicserélni nem tudod. Ezt a harcot nem lehet feladni. Mikor kezdődik a harc? Mikor megszületsz. Mikor lesz vége? Amíg a Földön élsz. Van benne szünet? Nincs, örökké tart, folyamatosan. Ki készít fel rá? Ki képez ki? A szüleid, testvéreid, barátaid, rokonaid, de akár az ismerőseid, vagy ismeretlenek is. Ők nem képeznek ki teljesen, ők csak megadják a "kezdőlöketet". Onnantól a saját utadat járod. Te tapasztalsz, te gondolkodsz, rájössz dolgokra. Mikor egy a szeretteid közül elesik a harcban, te még jobban harcolsz, akár helyette is. Egyre erősebb, bátrabb leszel a harcban. Van, mikor könnyek között, zuhogó esőben harcolsz, van, mikor szíved viharaiban, nagy szélben harcolsz, de mikor villámok sújtanak, akkor sem adod fel. Ez az élet harca. Nem lehet feladni. Az utolsó lélegzetvételedig küzdeni kell.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése