Vers #4- Hiányzol

Gyenge szél fúj,
Arcomon pír gyúl;
Tudom, hogy te vagy az,
Ki nekem most üzenetet hagysz.
A reggel ködébe veszve
Tekinteted keresem dideregve,
Fáradtan kezem után nyúlsz,
De engem a mélység befelé húz.

Sötét van, senki nincs velem,
Hogy te itt vagy, azt csak képzelem.
Hogy is lehetnél itt?
Az az angyal magával vitt,
De a fülembe suttogta:
Éljek még veled titokba'.

Az árnyékod itt maradt,
De tested elporladt,
Nekem csak lelked maradt,
Nekem, ki nélküled itt ragadt.

Szólítgatsz, érintesz,
De én nem vagyok az, ki észrevesz.
Képzelgés az egész

-mondom magam elé,

De te tudod, mi ez,
Csak te, s ez a valóság.
Lelkek járnak köztünk
Fel sem tűnik, ha összeütközünk.
Ti csak figyeltek,
Jeleztek,
De mi észre sem vesszük,
Ráfogjuk, elment az eszünk.
De nem. Ez valós álom.
Mit nem fejeztél be, most lezárod,
Kivárod
S míg itt vagy, elvárod,
Hogy észrevegyelek,
Mert míg itt voltál, nem tetted,
Nem fejezted ki szereteted,
S én sem mondtam ki, szeretlek.

B.Buttercup