Itt állunk, tudom, s tudod jól.
Állunk és nézzük egymást,
Látlak, s te látod orcám.
Talán nem mész most messze,
Oda, hová embernek nincs mersze.
Máshová mész, s elfelejtesz.
Amikor majd kereslek,
Zárt ajtók mögé belesek,
Te itt, köztünk már nem leszel.
Ha mégis, akkor örömkönnyek
Odagyűlnek szemembe őrnek,
Gyorsan letörlöm őket,
Jól elrejtem előled.
Szeptember elmúlt már,
Engem a világ már vár
Gyere velem, segíts nekem
Így szólok, de te elfelejtesz.
Te sosem törődtél velem,
S hogy ez után mi lesz,
Én sem tudom, de te tudd, az élet
Gyönyörű kincs, ajándék amíg éled
B.Buttercup
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése